Beküldve:

Szabadság! Boldogság?

Mindannyian arra vágyunk, hogy  találkozzunk az igazival és szerelmesek legyünk és amikor ez megtörténik, akkor ezer döntésre váró kérdés kezd el cikázni a szerelmesek fejében. Vajon tényleg szeret? És mennyire? Összeköltözzünk? Összeházasodjunk? Szeretnénk-e mindketten gyereket? Szeretnénk-e családot alapítani? Mikor ideális elkötelezni magunkat? És így tovább és így tovább… Ez a régi időkben, annyira egyszerű volt, a szülők kiválasztották a jövendőbelidet majd később a szüleink idejében, szerelembe estek és összeházasodtak, többnyire az első nagy szerelemmel családot alapítottak, mert ez volt a természetes és az elvárt viselkedés. Most pedig várunk arra, hogy mindig szebbet és jobbat találunk. Várunk a kérdésekre adott válaszokkal, a döntésekkel, a felelősség vállalással, hallogatunk. Hogy miért? Mert annyi választási lehetőségünk van! Semmi nem kényszerít minket arra, hogy a régi konvencióknak megfeleljünk, ha akarunk, szinglik leszünk, ha akarunk összeházasodunk, ha akarunk élettársak leszünk, ha akarunk szülünk, ha akarunk nem szülünk, ha unatkozunk izgalmat keresünk, ha akarunk hűségesek vagyunk, ha akarunk megcsalunk, ha akarunk tisztességesen élünk, ha nem, akkor lopunk, csalunk, hazudunk. Bármit megtehetünk, nagyobb, látható következmények nélkül. Az erkölcs mára egy üres szó maradt csupán. Hatalmunkban áll dönteni! Látszólag… Szabadok vagyunk!  De vajon boldogok is? Nem hiszem…

 

Olvasom a 20on évesek blogjait és már az idősebb korosztálynak sem egyszerű, hiszen nagyon nehezen köteleződik el már bárki is manapság, én magam is most, 35 évesen lettem eljegyezve. De a 20-on évesek címke nélküli kapcsolatfélékben élnek, aminek a fő alkotó eleme csupán a szex. Arról panaszkodnak, hogy bár szeretetre vágynak, de az intimitás teljesen megszűnt és az érintést csupán a testi örömökkel érik el. A randevú már nem létezik, annál inkább dívik a szex az első találkozón. Minden egészséges szeretettel teli kapcsolat kiveszőben van. A szülők majomszeretettel szeretnek, mindent megengednek a szerető szülői gondoskodás nevében, persze a példamutatás az már régen kiveszett, vagy egyedül vállalnak gyereket az emberek vagy egy pokoli kapcsolat kereszt tüzében, mert még életük szerelmével sem képesek szeretetben élni. A húszon évesek már csak a szexualitáson alapuló kapcsolatokat ismerik, mindenki későn érő lett, megjelent a kapunyitási pánik fogalma, ami egy újabb ürügy a felelősség vállalás hallogatására. Senki nem találja a helyét, mindig újra, valami másra és izgalmasra vágyik. A soha meg nem szűnő vágyak csak pillanatokra elégülnek ki és ezek a pillanatok is egyre rövidülnek, majd teljesen megszűnnek. Aztán jönnek a mentális betegségek, ami már a gyermekeket is sújtja. Már lassan valamilyen mentális zavarral születünk, és az anyatejjel szívjuk magunkba a depressziót, amit persze a gyermek 5 éves koráig való szoptatásával ellensúlyozunk. Könyörgöm mindenkinek, aki a soraimat olvassa, nézzen szét maga körül, szeressen és tiszteljen minden embert a környezetében, mert ez az egyetlen módja annak, hogy harcoljunk a világ nagyon gyors hanyatlása ellen…

Képforrások:

Kiemelt kép: kapcsolat.hu

Egyéb képek: civilportal.rs

Beküldve:

Rózsaszín szemüveg – Álom vagy valóság?

parti-jelmez-kellek-sziv-szemuveg-pink-OKR1-081Mindig azt halljuk, hogy aki szerelmes, az rózsaszín szemüvegen keresztül nézi a világot, nem érzékeli a realitást, nem veszi észre a vészjósló jeleket, elhagyja a józan esze, túl naiv, túl kiszolgáltatott, két méterrel a föld felett jár, álomvilágban él és még sorolhatnám a mindannyiunk által ismert változatos, kreatívabbnál kreatívabb földhözragadt megjegyzéseket. Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy megtörténik velünk a csoda és valóban megszeretünk valakit, máris jönnek az előbb felsorolt “jóindulatú” figyelmeztetések a barátoktól, ismerősöktől, rokonoktól, csakis azzal a címszóval hogy mindenki csak jót akar neked és te most úgy sem vagy beszámítható állapotban, ezért vigyázz mert megégeted magad! És ahogy egyre több csalódás kíséri utunkat és egyre több általunk szeretett átutazó hagyja el életünk színterét, mi egyre jobban kezdjük elhinni, hogy jobb nekünk a realitást jelentő földön járni, ahol ugyan minden piszkos és csodák sem igen vannak, de legalább nem ér túl sok meglepetés minket és az élet is kiszámítható, állandó, ugyan magányos, de a maga módján biztonságos. Amikor rálépünk a megszokott realitás útjára, és azt mondjuk rá ez a “való világ”, véleményem szerint az ismert valóságshow szintjéig alacsonyítjuk le saját életünket. rozsaszin-szemuveg,-utca,-szinek,-varos-159911Mert felteszem a kérdést. Miért hiszünk mindig jobban abban, hogy a világ rossz? Miért hisszük el azt hogy az a valóságos élet, amit szerelem és szeretet nélkül élünk? Miért nem lehet az a valóság, amit a rózsaszín szemüvegen keresztül látunk? Ha mindenki hinne abban, hogy a szeretet és az a sok pozitív érzés, ami ebből következik nem csupán átmeneti illúzió és kiváltság, akkor már egy egészen más szemléletet tartanánk valóságnak. Ha minden reggel úgy ébrednénk, hogy a szívünk tele van szeretettel és ha a napszemüvegünket lecserélnénk egy rózsaszín szemüvegre, biztos vagyok benne hogy mindenki boldogabb lenne. Én meghoztam a döntést, miszerint minden nap felveszem a képzeletbeli rózsaszín szemüvegemet, mert hiszek benne, hogy az az igazi világ, amit én valóságosnak vélek és saját magamnak megteremtek.

“Sokan élnek beletörődésben és csendes kétségbeesésben. Pedig nem kellene. A szívedben élő fény mindig ott van. Az a valóság. Az anyagi világ és a szenvedés az illúzió. A csalódás az illúzió. A szeretet és a szerelem a valóság. A tumblr_lj37ulxP9J1qiu5xpo1_500_large“rózsaszín szemüveg” amelyen keresztül mindent szépnek, tökéletesnek látsz – az a valóság. És ha részesültél abban a kegyelemben, hogy egy ideig viselhetted, hogy egy ideig betekintést nyerhettél Isten szeretet-világába – légy nagyon hálás ezért. Ha az isteni világba való betekintés, vagy abban való tartózkodás után a földi világ – annak minden kincsével és lehetőségével együtt – egy idő után szürkének, egyhangúnak, reménytelennek tűnne, és szomorúság költözne a szívedbe, emlékezz vissza, hol hagytad el azt a rózsaszín szemüvegedet, keresd meg gyorsan, és tedd fel újra…” /Balogh Béla/

Fotó: www.szon.hu, www.unnepekaruhaza.hu, www.urban-eve.hu

 

Beküldve:

Vajon létezik az “Igazi”?

 

Lehet hogy azoknak van igazuk, akik nem hisznek az “igazi” létezésében, és minden kapcsolat szerintük csak egy állomás a Sárgaköves Úton Dorothy csodaországa felé? A csodaország felé, ahol a valódi boldogságunk kulcsa van? Szeretném hinni hogy nem így van…

tumblr_mk44awyzLI1rfzmb3o1_500_large

“Egy napon felébredtem… és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.”
/ Márai Sándor/

“Az “Igazi” nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne “igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.”
/Popper Péter/

Szerintem képtelenség igazán kiszeretni valakiből. (…) Azt hiszem, hogy ha szerelmes lesz az ember, igazán szerelmes, akkor az egy életre szól. Minden más csak élmény és illúzió.
/J. A. Redmerski/

A szerelem (…) nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette. Azt hiszem, ez a szerelem az igazi.
/Zakály Viktória/

images (17)

Lehet hogy nem létezik a lányregényekből és a romantikus filmekből ismert “igazi”, de hiszem hogy létezik az igazi szerelem. És hogy ez életünk végéig elkísér-e minket? Az rajtunk is múlik, mindkettőnkön.

“Mit is értek az alatt, hogy “valódi szerelem”? Azt, amikor elég, ha csak együtt vagy a másikkal, és hirtelen boldogság önt el; csak együtt lenni vele már maga az eksztázis. Amikor a másik jelenléte már önmagában véve beteljesít benned valamit, mélyen a szívedben. Valami dalra fakad benned, harmóniába kerülsz. A másik jelenléte, már önmagában elég ok arra, hogy együtt legyetek. Egyéniséged kivirágzik, a helyedre kerülsz, megtalálod a középpontodat. Akkor az szerelem. A szerelem nem egy szenvedély, nem egy emóció. A szerelem mély megértése annak, hogy valaki valami módon egésszé tesz téged. Egy teljes körré válsz általa. A másik jelenléte által te is sokkal inkább jelen vagy. A szerelem szabadságot ad, hogy önmagad légy; nem a másik birtoklása, kisajátítása.” /Osho/ 

Azt hiszem ma ebben nem vagyunk jók, az Egónk hatalmas és mindent birtokolni akarunk. A nő a férfit a férfi a nőt, a szerelmet, az állatokat, a természetet és mindent ami csak körülöttünk van. Nem értjük valójában mi is az “igazi szeretet”. Nem értjük, hogy az “igazi szerelem” nem csak úgy van, hanem…

“A szerelmet tanulni kell; az a legnagyobb művészet, ami csak létezik.”

 

szerelem-51157b9ae007020e69005ee1_thumb_top-center_624x0-false

https://www.facebook.com/behappyniki

Beküldve:

Megtalálhatjuk a szerelmet az interneten? Igen!

Sokan olvastátok a társkeresés 30 felett című írásomat. Abban említettem, hogy úgy döntöttem, megpróbálkozom, az internetes társkereséssel, mert haladni kell a korral, tudni kell elengedni a régi berögződéseket és hiedelmeket, miszerint interneten ismerkedni ciki. Higgyétek el ma már egyáltalán nem az! Rengeteg pozitív példát hallok mostanában és a személyes tapasztalatom is nagyon jó a “személytelen” párkereséssel kapcsolatban. 🙂

netes1

Körülbelül 2 hónappal ezelőtt úgy döntöttem regisztrálok a Tinderre. Sok 30 feletti szingli ismerősömtől hallottam, hogy most ezt használja és elég szórakoztató. Hát akkor gondoltam uzsgyi! Viszonylag egyszerű volt a feltelepítése a telefonomra és utána meglepődve tapasztaltam, hogy csak a facebook profilom kell hozzá. Ez szerintem nagyon jó alkalmazás, mert a facebook, hacsak valaki nem hatalmas szélhámos, valós embereket takar. Viszont csak a keresztneved és a fotód van kint, így nem nagyon lehet megtalálni, ha nem akarod, szóval eléggé be vagy védve. Miután kiválasztottam a sok-sok fiúból azt az egy-kettőt, akik szimpatikusak voltak el is kezdtünk beszélgetni. Elsőre rögtön egy mérnök srác írt, viszonylag rövid szóváltás után, már meg is beszéltünk egy randit másnapra. Örültem, hogy 3 nap alatt máris összejön egy randevú. Persze semmi sem ilyen egyszerű, a találka előtt a srác nem egészen egy órával le is mondta…nem esett túl jól, de addigra már beindult a gépezet. Sorozatban elkezdtek írni a fiúk. Érdekesebbnél érdekesebb emberekkel szócsatáztam. Nem is gondoltam ezelőtt, hogy a “személytelen” beszélgetésekkel mennyire sok mindent le lehet az emberekről szűrni. Viszonylag gyorsan kiderül ki szimpatikus és ki nem és az is hogy ki milyen kapcsolatot keres. Mondjuk én eleve a fényképem alá kiírtam hogy nem kalandot keresek, így szerintem az egy éjszakás kapcsolatokat keresők nem is jelöltek vissza. Csupán egy olyan sráccal beszélgettem, aki nyíltan kijelentette, hogy csak kalandot keres. De vele is jót diskuráltunk, elmesélte a tinderes tapasztalatait, azt hogy mennyire sok lány kapható egy gyors numerára és még egy párral is összejött neki a hármas szex… De megegyeztünk hogy nem én vagyok a neki való partner, mert nem szeretem az egy éjszakás kalandokat. Beszélgettem egy furcsa pékkel, egy még furcsább mérnökkel és volt aki az elején őszintén bevallotta, hogy gyereke van, amit akkor még szűrőnek használtam. Nagyon izgalmas 1-2 hét volt…Végül a kör 2 srácra szűkült, egy jogászra és egy fejlesztő mérnökre. Mind a kettővel napokig beszélgettem, nagyon szimpatikusak voltak, nagyon sok mindent megtudtam róluk. A jogász srác egy kicsit konzervatívabb, míg a mérnök fiú őrültebb volt és állandóan pörgött. A jogász egyszer csak, bár megígérte, hogy másnap jelentkezik, nem írt többet…Körülbelül 1 hétre rá írt, de akkorra már nem volt aktuális. Az interneten így pörögnek ezek a dolgok, teljesen más a dinamikája, mint az életben. Nem jobb vagy rosszabb csak más…

3151_1_big

Ekkor már csak az őrült srác maradt, egy este spontán randira hívott. Már a beszélgetésekkel is levett a lábamról, mert okos volt, vicces, pörgős és a spontán randevúkat is imádom. Már csak az volt a kérdés, hogy meg van-e az a bizonyos zazazúúúú. Nagyon izgultam. 🙂 Hál istennek olyan volt amilyen a levelezéseink alatt is, vidám , magabiztos, okos. Már amikor éppen kezdtem átadni magam az abszolút vonzalomnak, bevallotta, hogy van egy gyereke. Majdnem felálltam, és eljöttem, de éppen akkor, nem olyan régen döntöttem el hogy a mának élek és nem foglalkozom a szabályaimmal és az állandó aggályaimmal, mivel eddig sem igazán jöttek be…így maradtam. És az első csók…leírhatatlan volt…zazazúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!!

55fa293753dcf77a721fc4b608fb26ec_large

Azóta, amikor mindketten egy városban tartózkodunk és nem dolgozunk, együtt vagyunk, sülve-főve. Ez szerelem, én rátaláltam. Még külföldre is kiutaztam hozzá 1 hétre, egy hónap után. Hogy mi lesz belőle? Az még a jövő zenéje…de már tudom, hogy létezik a netes szerelem! Én két hét alatt rátaláltam! Lehet hogy nem lesz egy életre szóló kapcsolat belőle, de eddig életem két legboldogabb hónapját éltem át Vele…és hát ki tudja? Az unokatestvéremék is így ismerkedtek össze, ma házasok és 1 éves gyermekük van, boldogok! Próbálkozzatok, megéri! 🙂

 

 

 

Beküldve:

Hónapokkal szakítás után…

Az idő meghozta az áldásos hatását, ahogy szokta. Már hetek óta nem is gondolok az Exemre. Olyan mintha az előző kapcsolatom egy meseszerű álom lett volna. Új életet kezdtem, új városban, új lakásban lakom, új emberekkel ismerkedek, új szerelem van a láthatáron. Ilyen távolságból már sikerült levonni a megfelelő következtetéseket. És ma már tudom, hogy ez a szakítás a legjobb dolog ami történhetett velem. Egyszerűen nem illettünk össze…soha nem lettem volna boldog mellette. De legalább megpróbáltam…

Ismeretlen

Rájöttem arra, hogy a társadalmi elvárások hatottak az akkori döntéseimre, amikor belementem ebbe az “elköteleződésbe”. Vágytam azokra a dolgokra, amit kislány korom óta hallok, házasságra, gyerekre, családra, “biztonságra”. Azt hittem csak ez az egy út járható, mindenki ezt várja tőlem, én  is saját magamtól. Így kész voltam feladni mindent, csak hogy megfeleljek a mások és önmagam hamis elvárásainak. Ma már tudom, hogy pánikba estem. 30 éves lettem, és nem ott tartott az életem, ahol annak tartania kellett volna, az előzetes terveim alapján. Így amikor szembe jött velem egy szerelem, azt hittem ez elég ahhoz, hogy most már minden úgy legyen, ahogy KELL. Az elképzelésem nyilvánvalóan téves volt. Ma már tudom, hogy a szerelem nem elég egy boldog párkapcsolathoz, és az sem megoldás, hogy feladjuk önmagunkat és az életünket azért, hogy megfeleljünk a külső elvárásoknak. 

A szakításon hamar túl tettem magam, kb. 3 hét alatt, akkor is leginkább az fájt, hogy azok az elképzelések, amit kislány korom óta dédelgetek, egyszerűen nálam nem működnek, hogy, megint nem sikerült…hogy megint kudarcot vallottam…

Az azóta eltelt időszak arra volt nagyon jó, hogy rájöttem arra, mi is az amit igazán szeretnék. Mi az amiben igazán hiszek. Hogy hogyan tudom elképzelni a hátralevő életemet ahhoz, hogy valóban boldog legyek. És ez most már csak rólam szól, nem a szüleimről, nem a barátaimról, nem a társadalmi kényszerről, “csak” rólam. Hogy megtalálom-e ehhez a megfelelő Társat, az még a jövő zenéje, de hiszem hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell…

baloons

Beküldve:

Társkeresés 30 felett.

Nem vagyunk könnyű helyzetben. Lebegünk a múlt és a jövő között, és valahogy próbálunk alkalmazkodni a jelenhez. Sokan még mindig a hagyományos párkeresésben hisznek, de szépen lassan rájön mindenki, hogy 30 felett ez már nem működik. A szülők választásában már nem bízunk, sőt próbálkozásaikat sokan teherként élik meg (pedig lehet néha tényleg jobban tudják 🙂 ). A baráti kör a legtöbb esetben már bezárult. Egy részük házas, gyerekük van, a másik része külföldön él, vagy egyszerűen már mindenkit ismerünk, új emberek már csak ritkán tűnnek fel a látómezőnkben. Sőt aki kisebb helyen él, annak még a lakóhelye is teljesen bezárult… A régi bál termeket felváltották a buli helyek, ahol eddig sem volt egyszerű ismerkedni, most már viszont nem is járunk annyit bulizni, munka mellett már egyszerűen nem megy. Még előfordulhat hogy az utcán találkozunk valakivel, aki megtetszik és szimpatikus, velem is előfordult már hogy leszólítottak, de azért ez elég ritka, és a számok törvénye alapján elég sokáig kellene várnunk hogy így találjuk meg a társunkat. Bár van aki még hisz a csodákban és azt gondolja, hogy a sors majd tálcán kínálja fel neki a lelki társát, úgy hogy ő közben nem tesz érte semmit, mert ha megvan írva, akkor meg van írva! Ez szerintem azért nem ilyen egyszerű! Nem árthat, ha segítünk egy kicsit a sorsnak! 🙂 De hogyan kezdjünk hozzá? Mik a lehetőségeink?

84f29560

Ha körül nézünk egy kicsit, akkor láthatjuk, hogy az internetes társkeresésé a jövő. A következő generáció már teljes mértékben ezen nő fel, tőlük nem olyan idegen, mint tőlünk. Szerintem érdemes kipróbálni. De mi a helyzet akkor, ha valaki teljesen elzárkózik a személytelen párkereséstől? Eddig én is ezt tettem. Egyszer egy napig voltam fent egy társkereső oldalon, de miután csak szexuális tartalmú, trágár leveleket kaptam, azonnal töröltem magam! Akkor úgy gondoltam, hogy ezzel akkor végeztem is. De fel kell tennem a kérdést hogy mi  marad még az interneten és a korábban felsoroltakon kívül? A  munkahely, meg a hobbi. Nekem a hobbim a munkám, amiben 20 éve mozgok, szóval sok új emberrel szintén nem találkozom. A kör ismét bezárult. Kereshetünk még új hobbit, ott biztos találkozunk új emberekkel. Egy iránynak jó lehet…

ID-10033924

Viszont én úgy döntöttem, hogy visszakanyarodok az internetes ismerkedés felé. Felbátorodtam és regisztráltam a Tinderre, és meglepő módon nagyon tetszik. Ajánlom mindenkinek. Lehet egy társkeresőt is újra kipróbálok, hátha pozitívabb lesz a tapasztalatom :). Rájöttem, hogy muszáj haladni a korral, még ha sok is a buktatója a személytelen beszélgetéseknek, valahogy meg kell ismerni új embereket! Nem szabad begubózni, bezárkózni, az nagyon veszélyes és hosszú távon káros lehet! Nyitottnak kell maradni, mert máshogy nincsen esélyünk megtalálni a társunkat! Azért ne vegyétek túl komolyan! Csak lazán, bátran, vidáman, kalandra fel! 

hav7

Beküldve:

Szerelem első látásra…

Létezik szerelem első látásra? Ez az örök kérdés, aminek “tárgya” időnként mindenkit foglalkoztat. Ami ihletet ajándékoz a költőknek és íróknak, vizsgálatokra készteti a kutatókat és romantikus hangulatba hoz minket hétköznapi embereket. Ez az egyszerű, nyúlfarknyi kis kérdés mindenkit megmozgat, mindenkinek van róla véleménye. Van aki hisz benne, van akivel megtörtént már, van aki szkeptikus és van akivel ugyan még nem történt meg, de egész életében azt várja hogy beleszeressen valakibe első látásra. Ami nem csoda, hiszen a romantikus meséken és filmeken növünk fel, ahol a főhősök mindig egymásba szeretnek első látásra és boldogan élnek amíg meg nem halnak. A valóság azonban egy kicsit más történeteket ír…

Relationship-Marketing

A kutatások többsége azt bizonyítja, hogy az a bizonyos szerelem első látásra, nem létezik, vagy nem is szerelem valójában, hanem csak erotikus vonzalom és “ego-simogatás” egyben, mint ahogy  brit tudósok állítják. Azaz, ha észrevesszük a másik pillantásában a vágyat, akkor azt “simogatásnak” vesszük. Az amerikai kutatók még racionálisabb eredményre jutottak. Szerintük a szerelem első látásra esete csupán a memóriánk trükkje és nem valós esemény, ahogy a könyvek és a filmek sugallják. „Amikor valaki visszagondol arra, amikor a partnerével találkozott, sokszor szerelemmel és eufóriával emlékszik erre az eseményre” – mondta Donna Jo Bridge, aNorthwestern Egyetem orvosi karának kutatója. „Könnyen lehet azonban, hogy csak a jelenlegi érzéseit vetíti vissza az eredeti találkozásra.” Tehát a legfrissebb kutatások szerint a szerelem első látásra nem más, mint memória trükk, erotikus vonzalom és “ego-simogatás”. Aki nem hisz ebben a kivételes jelenségben, annak bizonyosan elfogadhatóak ezek a kutatási eredmények, de számomra csak érzelem mentes tények “papírra vetve”, mert én átéltem a szerelemet első látásra, és ezzel bizony nem vagyok egyedül.

Egy német közvélemény-kutatás szerint, minden negyedik szingli azt mondta, hogy ő már bizony beleszeretett valakibe úgy, hogy csupán csak egyszer találkozott vele. Meglepő módon a férfiak között gyakoribb a jelenség. És a brit tudósok szerint is a férfiak hisznek jobban abban hogy létezik a szerelem első látásra. Ez azért meglepő, mert ugye mindig mi nők vagyunk elvileg a romantikusabbak, érzékenyebbek, csöpögősebbek, de véleményem szerint sokszor a racionálisabbak is. Viszont mivel a férfiak jobban hisznek benne, többen át is élték már. A férfiak 27 százaléka, a nők 18 százaléka számolt be arról, hogy az ő életének valamilyen része a megtapasztalt mindent elsöprő szerelem első pillantásra.

25_131902_533315_ce83dd857b65d76f1bbb6cf473d09fdf_f50ca0_301

Az előbb említett német kutatás szingliket kérdezett, tehát ezekben az esetekben az első szerelem vége nem lett happy end. Abban szinte minden kutatás egyet ért, hogy az első szerelem komoly problémákhoz, sok esetben összetört szívekhez vezethet. Hiszen az, hogy valaki egy adott pillanatban vágyik a másik után, nem jelenti azt hogy ez tartósan fenntartható érzés lesz. A varázslatos pillanatból nem biztos, hogy egy boldog párkapcsolat lesz. Az én esetem is ezt támasztja alá. Amikor Ő besétált a Pubba, ahol a barátaimmal ültem, egyből Zazazuuuuu, pillangók repkedtek a hasamban, elöntött a forróság érzés, és a teljes zavarodottság. És még egy szót sem beszéltem vele! De jó rá visszagondolni! 🙂 Kiderült, hogy a mi baráti társaságunkhoz jött, valakinek az ismerőse volt. És az is hogy az érzés kölcsönös… Nem sokat tudtunk aznap este beszélni, így számot cseréltünk, és vad SMS-ezésbe kezdtünk. Akkoriban feltöltős kártyám volt, amit naponta jártam töltetni. Kiderült hogy barátnője van, egy jóval idősebb lány. Szakítottak, addig nem találkoztunk. Így egy kis idő eltelt mire randira hívott, addigra sikerült annyira idealizálnom Őt, hogy a várva várt randin szinte egy mukkot sem tudtam értelmesen kinyögni, mintha megkukultam volna…olyan elemi erővel vonzott magához, hogy szinte az már fájt! Már nem voltam ura az érzéseimnek, esélyem sem volt irányítani. A mindent elsöprő és felülíró érzéseim vittek, sohasem éreztem ilyet mint akkor. Ezután jött a kálváriám, 3 hónapig. Ritkán találkoztunk, inkább chateltünk, azt viszont minden nap. Ha találkoztunk a beszélgetés nem igazán ment. Túl erősek, túl nagyok voltak az érzelmek, szinte elviselhetetlenek…3 hónap múlva visszament a barátnőjéhez és közölte velem messengeren, hogy nem vagyok elég jó neki…A fájdalom is akkora volt, mint a szerelem érzése, teljesen összetörte a szívem, másfél évig epekedtem még utána, rendszeresen beszélgettünk a neten, ha véletlenül találkoztunk vágni lehetett a feszültséget, végül másfél év után újra összegabalyodtunk, és akkor rájöttem, hogy már nem is őt szeretem, hanem azt a mindent elsöprő érzést akarom újra, meg újra átélni…ezzel a lendülettel sikerült lezárnom azt a szerelmet az életemben, amire azt mondják, hogy öl,butít és nyomorba dönt! Ma már tudom, hogy bár kölcsönös volt az egymás iránti szenvedélyünk, ez nem elég egy közös élethez, ahhoz valami több kell. Neki már gyermeke született attól az idősebb lánytól, Ő benne találta meg azt a többet, amit mindannyian keresünk. És én hálás vagyok a sorsnak, hogy megélhettem ezt az intenzitású szerelmet is. 🙂

love-love-16944696-1152-864

A barátnőmék egy szórakozóhelyen találkoztak, bevallásuk szerint szerelem volt első látásra. Az ő történetük azonban más, az érzelem intenzitása nekik 3 hónap után eljegyzést, 1 éven belül esküvőt hozott. Ma boldogan nevelik csodálatos kisfiukat. 🙂

Olvastam egy ír srác történetét is. Aki egy repülőút alatt beleszeretett egy kanadai lányba. A repülőtéren elkeveredtek és csak a lány keresztnevét tudta. A fiú megragadott minden fórumot hogy felkutassa a lányt. A tv és rádió is felfigyelt az “ír Rómeó” sztorijára. Végül egy rádióműsorban beszéltek egymással újra. A lány nagyon örült, hogy a srác megtalálta és alig várja hogy újra lássa. Persze a történet további részét szokás szerint nem tudjuk. 🙂 De arra jó példa hogy a szerelem első látásra létezik.

Szóval én azt mondom tárjátok ki a szíveteket és higgyetek benne hogy veletek is megtörténhet, mert ennél nagyobb, intenzívebb érzés kevés van az életben. Kívánom hogy mindenki megtapasztalja és boldogabbá tegye az életét a szerelem első látásra! 🙂

Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre és történetetekre is! Írjátok meg bátran!

 

 

 

Beküldve:

Egyedül vagy kapcsolatban vagyunk boldogabbak?

Tudtad, hogy 100 budapesti háztartásból 41 – ben egy személy él? Így Budapest egy szinglifőváros lett? A nők és a férfiak átlagosan 30 alatt még nem házasok, 40 felett pedig már nem? Tisztelet a nagyon kevés kivételnek. De akik összeházasodnak és együtt is maradnak valóban boldogabbak, mint az egyedülállók?

Mostanában ez a kérdés foglalkoztat, hogy vajon egyedül vagy kapcsolatban boldogabbak-e az emberek? A közfelfogás szerint, aki egyedül van, az biztos magányos és boldogtalan. Hiszen társas lények vagyunk. Ez igaz, de valóban így van? Én nem hiszem. Szerintem egyedül is lehet boldogan élni. Ez csak döntés kérdése. Hiszen meg kell tanulnunk abból a legjobbat kihozni amink van. Ha éppen egyedül vagyunk sincs ez másképpen. Sőt, szerintem először mindenkinek egyedül kellene megtalálnia a maga boldogságát, a lehető legjobban megismernie a világot, önmagát és a határait. És csak azután kellene kapcsolatokat kialakítani, két boldog embernek, együtt. Akkor talán van esély a kapcsolatokban is a valódi boldogságra. Van esély arra, hogy az egyik ember ne legyen elnyomva és megnyomorítva egy szerelemben, és ne egy alá-fölé rendeltségi viszony alakuljon ki, amiben az egyik ember teljesen elveszíti önmagát. Ha két egymástól függetlenül is boldog ember találkozik, talán van esély arra, hogy valódi társra, szövetségesre találjanak egymásban, én ebben hiszek. De ma nagyon kevés boldog ember van.

2 (1) 2012_10_couple-tumblr-d35442b72-713165-475-316 

Az Ipsos egy évvel ezelőtti felmérése szerint, amit 24 országban végeztek el, mi az előkelő 24. helyet szereztük meg, azaz nálunk Magyarországon a legboldogtalanabbak az emberek, csupán 53% az aki boldognak érzi magát, vagyis minden második ember boldogtalan… A világ polgárainak többsége elégedett a sorsával 75 százalékuk boldognak érzi magát. Az első helyen meglepő módon Indonézia áll, ott az emberek 92 százaléka élvezi az életet, pedig a lakosság 25 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Átlagosan Indonéziában alacsonyabb az életszínvonal, mint nálunk, a rosszabb anyagi helyzetük mégsem hat ki a hangulatukra. Függetlenítik magukat a körülményektől, ezért nyugodtabbak és életvidámabbak, mint mi magyarok. Azt gondolom az a kulcs, hogy a boldogabb emberek, sosem azt nézik mi az ami nincsen, hanem arra koncentrálnak mi az amijük van! Ebben a szemlélet módban kellene élnünk. Mindenkinek fel kellene hagynia a tanult elvárásoknak való megfeleléssel és a hamis vágyakkal! Szeretnünk kellene egymást és örülnünk annak amit éppen az élet nyújtani tud, meg kellene látnunk mindennek a jó oldalát és nem csak mindig a rosszat!

Indonezia 2008JUN 122 indonesia

Egyedül vagy kapcsolatban? A kérdés jó. De szerintem már nem is olyan fontos. Mert mindkettőnek megvan a jó és rossz oldala, de ha csak a jó oldalára koncentrálunk, akkor így is úgy is boldogan élhetünk. Az élet folyamatosan változik, lehet hogy aki ma egyedül van, holnap már kapcsolatban lesz és fordítva. Az én tanácsom az, hogy függetlenítsük magunkat a körülményektől, a boldogság azon múlik, hogy milyen szemüvegen keresztül nézzük a világot! 

Beküldve:

Életem szerelmei, a legjobb barátaim…

Itt a szilveszter a nyakunkon, ilyenkor az ember számot vet egy kicsit, hiszen az óévet búcsúztatjuk…És én azon gondolkodom, hogy mennyi pofont kaphat még az ember, annak reményében hogy rálel az igaz társára, a legjobb barátjára, valakire aki előtt nem kell megjátszania magát, valakire aki azért szeret mert Én vagyok Én…? Az elmúlt pár évben az emberi kapcsolataim annyi fájdalmat okoztak, hogy az a kérdés motoszkál bennem, mennyi csalódást vagyunk képesek elviselni, anélkül hogy teljesen elveszítenénk az emberekbe vetett hitünket???? És most ez nem csupán a párkapcsolatokra, hanem minden egyéb olyan emberre vonatkozik akit valamiért szeretünk és az életünk részévé válik…

25_131902_533315_ce83dd857b65d76f1bbb6cf473d09fdf_f50ca0_301

Az első nagy szerelem az életemben még a középiskolában volt… a legjobb barátom volt a gimiben, majd szerelem lett belőle,mai napig életem legromantikusabb pillanata volt, amikor egy tóparti stégen teliholdnál letérdelt elém és azt mondta, “azt hiszem beléd szerettem”, mekkora szerelem volt… és valahol klasszikus, az iskola rossz fiúja és a népszerű lány összejönnek, és boldogan élnek amíg…  két év után közölte hogy többé nem szerelmes belém…én az voltam…mellette ültem egy padban még 3 hónapig, amíg el nem ballagtunk, nagyon fájt….a szerenád éjszakáján le sem vette rólam a szemét…nem értettem, ma sem értem miért szakított akkor velem, mai napig úgy sejtem,éreztem, hogy még szeretett. Az is bizonyítja, hogy később többször találkoztunk, közelebbi kapcsolatba is kerültünk, de sosem árulta el mi történt…mai napig nem tudom…csak azt mondta, hogy ő már nem ugyanaz az ember, akit szerettem…nagyon nehéz volt, sok-sok évembe került,hogy lezárjam, de túléltem…pedig nagyon sokáig azt gondoltam, hogy ő a nagy Ő az életemben…Egy régi világban férjhez mentem volna hozzá és gyötörtük volna egymást életünk végéig…ma 14 év után már elengedtem és hálát adok az égnek, még ha annyi fájdalommal járt is, hogy megélhettem Vele az első szerelem csodáját. 🙂

tumblr_lyrvphIP2I1r48xsdo1_500

Vidéki lány vagyok, érettségi után felköltöztem Budapestre, az előbb említett nagy szerelmet, majdnem 2 év volt kihevernem, addig rá sem néztem senkire. Versenytáncos vagyok, a táncpartneremmel akkor már jó pár hónapja együtt táncoltunk, és a legjobb barátom lett…elkezdett egy idő után több, mint barátság kialakulni köztünk, nem ment egyszerűen, nagyon nehéz beismerni, hogy másképpen gondolsz a másikra…Összejöttünk, de akkor nem kellettem igazán Neki, elkezdett randizni mással, amit persze mind végig kellett néznem, mert közben baráti és munka kapcsolatban is voltunk a tánc miatt, végül én is elkezdtem randizni egy orvostan hallgató sráccal, emlékszem ősz volt a szempillája, különleges volt, de már a táncpartnerembe voltam szerelmes, ekkor jöttünk rá mindketten,hogy csak a másik létezik, ehhez is 3-4 hónap “játszadozás kellett”…Sok huza-vona után végül egymásra találtunk…az egy nagyon jó időszak volt az életemben…sok jó ember vett minket körbe, akik a mai napig hiányoznak… a szerelmünk majdnem 2 évig tartott, majd elfáradt, mind a táncpartneri kapcsolatunk, mind a magánéleti…békésen elváltunk…Legalábbis azt hittem… hónapokkal később visszakozott közös barátaink búcsúbuliján, szinte megijesztett a heves reakciójával velem szemben, csúnya este volt…azóta több, mint 10 év alatt egyszer találkoztunk véletlenül…szerettem,de azóta nem igazán tudok róla semmit, de talán jobb is így…bár azt megbeszéltük, hogy ha 40 éves korunkig nem kötjük le magunkat, akkor ütközünk, de gondolom meglepődne ha pár év múlva benyújtanám az igényt a “B”tervünkre…:-)

-thingrthgg_0

 

Ezután a két csalódás után megelégeltem a barátságból szerelem témát,érezhetően nem nagyon működött 2 évnél tovább a dolog, ezért elkezdtem más irányba kacsingatni…beköszöntött az életembe, a szerelem első látásra, a rövid külföldi kaland és a szexi idegen időszaka….

Beküldve:

3 héttel szakítás után…

Már említettem, hogy szerintem a 3 hét a szakítási szakaszoknál nagy vízválasztó. Én is sokkal jobban érzem magam. Már elfogadtam a szakítás tényét,hogy vége, azt is hogy újra egyedül kell boldogulnom, a súlyos szakudepim (szakítás utáni depresszió) elmúlt, persze tudom még enyhébb formában egy jó ideig vissza-vissza fog térni, de már napról napra könnyebb. 🙂 Elkezdtem újra élni és tervezni az életem, felhagytam az önsajnálattal. Már ebben a szakaszban van erőnk olyan dolgokhoz, amik fontosak nekünk, és amitől jobban érezzük magunkat. Van kedvünk találkozni a barátainkkal, beszélgetni, olvasni, sportolni, vásárolni, szépítkezni, vagyis már teszünk önmagunkért. Ez már egy jó időszak az előző 3 héthez képest, amikor csak ahhoz volt erőnk, hogy túl éljük a napokat, most már minden nap meg-meg csap minket valamiért a boldogság szele, ha hagyjuk neki. 🙂 Persze még rengeteg tennivalónk van a múlt lezárásához, és egy szebb jövő kezdetéhez, most jön az átmeneti időszak, aminek szintén megvan a maga nehézsége és öröme is. Igen, Öröme. Hiszem, hogy ebben az időszakban,ami ilyenkor előttünk áll és kb. 2-3 hónapig tart,  már az öröm újra társunkká tud válni a hétköznapokban is. Ez az újraépítés időszaka, egy új élet kezdete, ami mindig nagyon sok örömet és boldogságot ad az életben. Ugyanakkor a születés fájdalommal is jár. Le kell vedlenünk a régi, elavult, megfáradt kígyóbőrünket, és újat kell növesztenünk helyette. A feladat nem egyszerű, de szükséges az újrakezdéshez. Ebben az időszakban is lesznek majd mélypontok, de azok már nem olyan intenzívek és nem is tartanak majd annyi ideig, mint az első 3 hétben. A nehezén érzelmileg túl vagyunk. Jön a gyakorlati része…

sza 326030

Az újrakezdés a gyakorlatban.

Ha az életünket újra kell építenünk nagyon sok feladat hárul ránk, ami részben azért jó mert egy kicsit eltereli a gondolatainkat az egyedül létről, amire még valószínűleg nem igazán vagyunk felkészülve. Első körben ha nem vagyunk olyan szerencsések, hogy maradhatunk a régi helyünkön, új kis kuckót kell találnunk magunknak, ahol otthon lehetünk. Az én esetemben ez az első saját lakásom megvásárlása, amire már nagyon régen vágyok, hiszen lehúztam 15 évet a legkülönbözőbb féle – fajta albérletekben. Most egy biztos pontra van szükségem, ahova hazamehetek és az én kis mennyországom lehet.. Már annak lehetősége hogy ezt megtehetem, hatalmas boldogsággal tölti el a szívemet! 🙂 A lakás vásárlás nagyon stresszes, de ez édes “kín”, és remek figyelem elterelő. 🙂 

Nagyon fontos hogy megtaláljuk a jót az életünkben és igyekezzünk csak azokra koncentrálni. Például, hogy jön a karácsony és a szüleimmel, a szeretteimmel lehetek, ez is csodálatos. Visszatérhetünk a régi szokásainkhoz, amiket szerettünk, az én esetemben ez város váltással is jár. Az exem kedvéért hazaköltöztem vidékre, de most visszaköltözhetek hőn szeretett Budapestemre. 🙂 És mivel a tánc az életem, újra táncolhatok, kipróbálhatok olyan dolgokat, amire a kapcsolat ideje alatt nem volt és lett volna lehetőségem, ilyen az írás is…Újra és gyakrabban találkozhatok azokkal az emberekkel, akiket szeretek, de sajnos egy kicsit elhanyagoltam őket. És nem utolsó sorban újra magamra koncentrálhatok, azt veszek fel, amit szeretnék, úgy hordom a hajam, ahogy szeretném, akkor megyek el otthonról amikor szeretnék, akkor vagyok egyedül, amikor szeretnék, és újra intenzíven fejleszthetem magam. Újra meg kell tanulnom egyedül irányítani az életemet, és kitölteni örömteljes dolgokkal az űrt, amit az elmúlt szerelem hagyott maga után.

Persze most is, írás közben, ott motoszkál folyamatosan a fejemben egy kis hang: “Egyedül, boldogan?”  És IGEN, EGYEDÜL, BOLDOGAN! 🙂 De azért ha jön a Herceg fehér lovon biztos újra megremeg a térdem…..:-)

herceg_feher_lovon753x440