Kategória: Minden ami foglalkoztat… :-)

Hogyan lehetünk úrrá a pánikon? Hogyan lehetünk boldogok ebben a káoszban, amiben élünk? 

Az biztos, hogy ha csak a hétköznapi problémáinkkal vagyunk elfoglalva, mint a munka, pénz, kapcsolatok, időbeosztás, iskola, tanulás, kompromisszum, megfelelés, konfliktusok, és még sorolhatnám, amik folyamatosan bombáznak minket nap, mint nap, és kiszállni belőle lehetetlen, akkor csak idő kérdése, hogy elérjük a pokol kapuját, amin ha átlépünk, egyszer csak a tartós boldogtalanság és a pillanatnyi örömök országában találjuk magunkat. Jó esetben pánikba esünk, ami előbb-utóbb tettekre sarka minket, rosszabb esetben csak reményvesztetten nézzük, ahogy az életünk a pokol tornácán száguld szélsebesen lefelé. Egyre több lelki problémánk lesz, egyre jobban vágyunk kiszakadni a hétköznapokból, aminek nyomása, már-már elviselhetetlenné válik. Ennek a csillapítására jönnek a pillanatnyi örömszerzési források, és már belecsöppentünk a függőségek világába, mint az alkohol, drog, gyógyszer, játék, vásárlás, szexfüggőség, stb. Ebből következik egy idő után az önkontroll teljes elvesztése, a társadalom peremére szorulás, vagy a betegségek megjelenése, mint a depresszió, ami mára népbetegséggé vált, és egyéb fizikai betegségek, amik aztán a végső búcsúnkhoz is elvezethetnek…Rengeteg olyan ember van sajnos, a környezetemben is, akik ezt az utat választják, csak azért mert egyszerűen nem tudnak a hétköznapok elviselhetetlen sodrásából kikecmeregni. De van más út….

Ne értsetek félre, nem szentté kell válnunk ahhoz, hogy szebb életet élhessünk, hiszen emberek vagyunk, annak jó és rossz tulajdonságaival együtt, ezt szerintem nem szabad levetkőznünk. Én is és mindenki más küzd időnként a saját démonaival, függőségeivel, főleg ha nagy fájdalom, vagy csalódás ér minket. Ilyenkor, ha mi magunk nem tudunk az örömforrás lenni, akkor keressük a külső megoldásokat. Itt nagyon fontos az önkontroll és a mértékletesség megtartásának megtanulása. Az, hogy megálljt tudjunk magunknak parancsolni és nem kevés munkával áttudjuk az önromboló szemléletmódunkat fordítani…

A madártávlat…

Sok helyen lehet hallani, hogy úgy tekints az életedre, mintha egy filmet néznél. Ebben benne van, hogy a megoldás kulcsa abban áll, hogy el tudsz-e távolodni a problémáidtól, tudod-e a világodat madártávlatból megfigyelni. Ha sikerül, akkor van esélyed rájönni a problémáid valódi okára és, ha egy betegséget felismertünk, akkor van esélyünk a gyógymódot is megtalálni rá. Ha csak az életed tengerében fuldokolsz, és próbálsz túlélni, nem veszed észre, hogy egy cápa közeledik feléd. Ha  a parton állsz, már messziről látod az uszonyát és feltudsz készülni az érkezésére és adott esetben el is tudod kerülni azt. Ez így leírva logikusnak tűnik. De hogyan kezdjünk hozzá?

A saját életemben sok irányból megpróbáltam már megközelíteni ezt a témát. Szinte mindenhol azt tanácsolják, hogy ismerd meg önmagad! Mert belülről kifelé hatunk. Ez igaz. És folyamatosan próbálom, de állandóan falakba ütközök, valahogy nem áll össze. Attól még nagyon fontosnak és elengedhetetlennek tartom az önmegismerés folyamatát, de egyre jobban abban kezdek hinni, hogy előbb a világot kell megismernünk és megértenünk, pont azért, hogy ne essünk folyamatosan pánikba, ha történik velünk valami, ami külső tényező és nem tudunk vele mit kezdeni. Viszont, ha ismerjük és értjük a világ működését van esélyünk elkerülni a pánikot is, ami velünk született reakció azokra a dolgokra, amik ismeretlenek számunkra és félünk tőlük. Tehát én arra buzdítok mindenkit, hogy igyekezzen minél többet megtudni a világról, amiben él, mert a tudás hatalom…és végső soron:         “A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni…” (Lucius Annaeus Seneca)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Nem értem ezt a mai világot…nagyon nehéz ma épp ésszel kibírni. Azt tapasztalatom, hogy mindenki csak tapogatózik és senki nem tud egy térképpel szolgálni ahhoz hogy megtaláljuk a helyünket benne. Megszülettünk és felnőttünk egy olyan világban, ami már nem érvényes. A szüleink , nagyszüleink élettapasztalata ma inkább már csak tévútra szólítanak és olyan elvárásokat tartalmaznak , aminek a legjobb akaratunk mellett sem tudunk megfelelni, hiszen fenekestül felfordult a világ. A kortársaink esetében pedig hát valljuk be, vak vezet világtalant…… 🙂

Mit lehet hát tenni, hogy megtaláljuk a helyünket és a boldogságunkat a mai világban?

Egyrészről gyerek korunk óta belénk van nevelve, égetve az a minta, amit az előző generációktól örököltünk. Azaz csak akkor lehetsz boldog és értékes tagja a társadalomnak, ha házas vagy és gyereked van. Pont, nincs tovább. A szüleink generációja csak addig büszke a sikereidre, a diplomádra, a munkádra, amíg a 20-as éveidet taposod, de amint átléped a harmincadik élet évedet és egyedülálló vagy, mindez már nem olyan fontos, a szinglik skarlátbetűét égetik lelki szemeikkel a melledbe, vagy az együtt érzőbbek sajnálnak…és vannak időszakok, amikor te is sajnálod magad, mert igenis vágyunk azokra a dolgokra, amit kislány korunkban elképzeltünk, egy szerető társra, esküvőre, gyerekre, családi házra, nevetgélő nagyszülőkre, nagy családi ünnepekre…úgy tanultuk a teljes élet csak ez lehet! Viszont a valóság más…

Egy felmérés szerint a ma élő nők több, mint fele egyedül, hajadonként fog megöregedni, azaz minden második nő!!!!! És ezeknek a nőknek  a 90%-a vágyik családra, gyerekre, ami nem fog megadatni neki! És ezt sajnos mi, 30 feletti egyedül álló nők a bőrünkön tapasztaljuk! Tehát beszélnünk kell egy olyan új jelenségről, mint a 30 feletti szingli nők kapuzárási pánikja!!!! Szinte semmit nem lehet erről hallani, pedig vagy tudatosan, vagy tudattalanul, nagyon sok nő, és lehet hogy férfi is átesik ezen. Egy angol felmérés szerint, a kapuzárási pánik már a 35-44 éves férfiak és nők körében is egyre elterjedtebb. Ami nem csoda, hiszen nincsen jövő képünk! Magyarországon ma 100 házasságkötésre 67 válás jut!!!!! Tehát itt nem csak  az a gond hogy valaki szingli, lehet hogy talál valakit, szerelmes lesz és férjhez megy, de 60-70 % az esélye hogy utána el fog válni! Vagyis ha a nők fele hajadon marad, a másik felének a 70%-a pedig elvált lesz…nem kell hozzá zseninek lenni, hogy rájöjjünk, hogy új világba léptünk, mert ha nem történik valami radikális változás, akkor itt és most a több évszázada tartó családkép megszűnik… Hogy mi lesz helyette? Csak tippelni lehet…

 A pánik kialakulása…

A pánik kialakulása szerintem, ha még sokan tagadják is törvényszerű. Legalábbis annak aki egy kicsit is elgondolkodik a világ dolgain. Hiszen az ami volt már csak nyomokban fellelhető, és az ami lesz azt még csak megsaccolni tudjuk. Elvesztettük a talajt a lábunk alól. Nincs biztonság, sem anyagi, sem emberi vonatkozásban. És én most csak a felszínt kapargatom, itt nagyon komoly ok-okozati összefüggések vannak, amit nálam sokkal jobban hozzáértők boncolgatnak. Viszont nekünk, átlagembereknek, ezzel a helyzettel kell együtt élnünk. Egyre inkább rájövünk, hogy végső soron csak magunkra számíthatunk, nem várhatjuk hogy folyamatosan megmentsen minket valaki, hiszen mások is ugyanezekkel a problémákkal küzdenek, megértő fülekre találhatunk, de ma a problémáink megoldásában csak magunkra számíthatunk. Ezért is van hogy egyre többen fordulnak a spirituális utak felé, hiszen pont arra ösztönöznek minket, hogy önmagunkban keresendő a boldogság forrása és nem a külső tényezőktől kell függnünk. És most az a gondolat fészkelte be magát a fejembe, hogy ez a világ így van jól, ahogy van, mert lehet hogy az “élet” , az egyedül léttel kényszerít rá minket arra, hogy újra önmagunk felé forduljunk, és újra magunkra találjunk. Mert minden belőlünk indul ki, ha hagyjuk hogy csak az egónk irányítson minket, akkor a körülöttünk lévő világ rothadni kezd, és ez a világ eléggé bűzlik már. 🙂 Bizonyára itt az ideje a váltásnak, de benne élni nem egyszerű… (folyt.köv.)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: