Gyermekes kontra gyermektelen barátnők – egy gyermektelen szemszögéből

A barátság nagyon fontos mindenki életében. Az enyémben is. 3 jó barátnőm van, akivel évek óta ismerjük egymást, vagyis az egyikről már csak múlt időben beszélhetek sajnos, pedig neki nincsen gyereke, csak önszántából annyira megváltoztatta az életvitelét és annyira megváltozott Ő maga is, hogy rá sem lehet ismerni, persze ebben az új életformájában elfelejtett nekem is helyet csinálni sajnos…olyannyira, hogy az esküvőjére is elfelejtett meghívni…szóval egyenlőre úgy néz ki, hogy egy gyermekkori barátság kuka…ilyen esetekben persze azt gondoljuk, hogy akkor nem is volt igazi barátság…nem tudom, hogy egyet értek-e ezzel, hiszen egykoron nagyon szerettük egymást, csak valahogyan nem bírta ki a barátságunk a folyamatos változásokat, annyira különböző lett az életvitelünk. Persze ez az eltávolodás szinte észrevétlenül évekig tartott és azt eredményezte, hogy mára már nem beszélünk, elmentünk egymás mellett. És ez a veszély szinte mindegyik baráti kapcsolatot fenyegeti időről-időre. Ebből okulva elhatároztam, hogy jobban fogok vigyázni a barátságaimra, a kapcsolataimra. Persze ez annyira a valóságban nem is olyan könnyű. Pont abban a korban vagyunk a barátnőimmel, hogy gyökerestől változik meg minden körülöttünk. Manapság annyira átalakultak a szokások, annyira felgyorsult minden, hogy egyik napról a másikra megváltozhat az életünk és a barátain élete is. Ehhez alkalmazkodni sokszor nem egyszerű. Az egyik ilyen gyökeres változás az volt, hogy a legjobb-gyermekkori barátnőmnek gyermeke született. És most már a másik barátnőmnek is. Tudom, hogy ez az élet rendje, de pont a megváltozott szokások miatt ez nálam késlekedik. És bevallom őszintén, bár nagyon örültem Neki, hogy annyira boldogok, egy kicsit önző módon szorongtam is az új helyzet miatt. Tudtam, hogy innentől kezdve minden megváltozik…És meg is változott. A legjobban a barátnőimmel kettesben eltöltött minőségi idő hiányzik…de az nagyon. Bár imádom a gyerekeiket, nagyon cukik, de szeretnék a gyerekek nélkül is időt eltölteni velük, ha nem is úgy , mint régen, de legalább egy pár órát átbeszélgetni egy pohár bor mellet, ténylegesen egymásra odafigyelve, ez nagyon hiányzik…

Mindeközben nekem volt egy komoly szakításom, azóta már rátaláltam életem párjára, de most külföldre költöztünk, így a család alapítással még mindig várunk egy kicsit. Szóval jó pár év eltelt így a gyermekkori barátnőmmel gyermekes kontra gyermektelen viszonyban. Az első gyermeke már 4 éves és nem is volt semmi gond egy darabig.Csodálatra méltóan, tudatosan tudott egyensúlyt tartani Anya és barátnői mivolta között, sokat voltam náluk, soha nem éreztem hogy nem vagyok fontos a számára, időnként még kettesben is volt alkalmunk elmenni ide-oda. És bár nekem is alkalmazkodnom kellet az új helyzethez, valahogy megtaláltuk azt az egyensúlyt, amiben nem sérült a számunkra olyan fontos kapcsolatunk. De ahogy telnek az évek a más életvitelből adódó szakadék egyre nagyobb köztünk sajnos. A második gyermeke megszületése és az én külföldre költözésem miatt nagyon megritkultak azok a közös élmények, amik csak rólunk szólnak. Igyekszem megérteni és elfogadni az új helyzetet, de ez minden kapcsolat ellaposodásával és konfliktusok kialakulásával jár. És persze bejönnek azok a csodálatos címkék is ebbe a képbe, amit idővel a gyermektelenekhez szoktak intézni…”te ezt úgysem értheted, mert nincs gyereked.” És itt felötlik bennem a kérdés, hogy mennyi az annyi? Mennyit bír el egy  gyermektelen a gyermekesektől? Mert ugyebár, ha nem szeretnénk elveszíteni gyermekes barátainkat, akkor bizony alkalmazkodnunk kell minden gyerekkel járó élethelyzethez nekünk is, az ő döntése, a mi döntésünkké is válik, amit persze “úgysem értünk, mert nincsen gyermekünk” – hozzá teszem egyenlőre. De most még nincs! Lehet hogy nem úgy tűnik sokszor, de higgyék el a gyermektelenek többnyire igyekeznek alkalmazkodni  a gyermekesekhez, ami nem mindig könnyű, mert gyakorlatilag, amikor a barátnőnk Anya lesz, ő kap az égtől egy csodálatos kisbabát, mi pedig a gyermektelen barátnők, elveszítünk egy sorstársat, egy szövetségest. Innentől kezdve már nem lesznek azonosak a problémáink, az életvitelünk, a szokásaink. A barátunk átváltozik. És ilyenkor két választásunk van, vagy nem veszünk erről az egészről tudomást és éljük az életünket tovább, mintha misem történt volna és nagy valószínűséggel szépen lassan elveszítjük a kapcsolatot egymással. Vagy tudomásul vesszük, hogy a régi barátunk nem létezik többé és igyekszünk elfogadni, megismerni és megszeretni azt az új embert, akivé az anyaság tette őt. Én az utóbbin igyekszem évek óta. De sokszor nem egyszerű, mert a “berlini fal” két oldalán rekedtünk. És ezen azok a bizonyos mondatok sem segítenek, amik a beszélgetések során időnként elhangzanak:

“HA majd gyereked lesz”(nem pedig AMIKOR, ha tudod hogy a barátod is a közeljövőben gyereket szeretne, akkor miért használod azt hogy HA???)

“Addig nem értheted, amíg nincs gyereked.” (valószínűleg igazad van, de miért kell ezt mindig kihangsúlyozni, mintha érzéketlen, ostoba gyermektelen lény lennék????),

“Ami a szülés előtt volt olyan értelmetlennek és jelentéktelennek tűnik”, (vagyis az én életem, mivel még nem szültem gyereket értelmetlen és jelentéktelen)

“Nem látogatlak meg külföldön, mert terror veszély van és nekem most már gyerekeim vannak, mi lesz ha történik velem valami…” “Nem tudom megmagyarázni, de majd megérted ha gyerekeid lesznek.” (Akkor miért mész el mégis más országokba nyaralni a gyerekeid nélkül, az nem veszélyes???? Az M7 – es autópályán ingázni Pest és Balaton között, ahol minden nap baleset van, az nem veszélyes??? Csak engem meglátogatni veszélyes…értem…vagyis nem értem, mert nincs gyerekem! 🙂 )

Én tudom azt, hogy ezt nem bántásnak szánod kedves barátnőm, de számomra mégis az! És bizonyára hasonló mondatokat tud felsorakoztatni a másik oldal is. Biztos vagyok benne, hogy én gyermektelen is mondok olyan dolgokat, amik neked gyermekesnek bántóak. És ezt még csak észre sem vesszük, mert a “fal” két oldalán állunk. Mert valójában két különböző világban élünk, amit igyekszünk tolerálni, de bizony időről-időre kiborul a bili. Mert szeretnénk, ha megértene a másik, de már nagyon ritka amikor igazán közös nyelvet beszélünk. Viszont vannak olyan különleges pillanatok, amikor megnyílik a “falon” az ajtó és mi újra találkozunk, és már nem számít hogy honnan jöttünk és hová tartunk a saját életünkben, mert csak az a szeretet számít, amit évek óta egymás iránt érzünk. Ezekért a pillanatokért érdemes küzdeni és kitartani egymás mellett, ezekért a pillanatokért mindenképpen megéri megpróbálni egyesíteni a két világot,még ha nem is könnyű, de megéri…

u.i.: Köszönöm a barátnőimnek, hogy vannak, hogy szeretnek és igyekeznek helyet csinálni a megváltozott életükben nekem is és elnézést kérek, ha időnként eltűnök, de sokszor úgy érzem, hogy az én problémáim a tiétekkel szemben semmiség, ami említésre sem méltó, pedig engem nagyon nyomaszt és jobb, ha magamban tartom és egyedül oldom meg. Így viszont felismertem, hogy sokszor kizárlak titeket az életemből. Ígérem ezen igyekszem változtatni.

Kiemelt kép: konicare.dev02.mobileforce.co,

Képek: media1.popsugar-assets.com, parents.com, http://static.stylemagazin.hu

JI KING – A sors könyve, amely élni segít.

Az életem és az írásaim is arról szólnak, hogy keresem a boldogságot, mert nem vagyok hajlandó elhinni, hogy csakis ez a “reális” szürke élet létezik, amit a mindennapi gondok végeláthatatlan sora és annak megoldása tölt ki nap mint nap. Nem vagyok hajlandó elhinni és beletörődni, hogy csak abból áll az életünk, hogy az anyagias világunk és a pénz rabszolgái vagyunk. Hiszem hogy van más út, amit nem egyszerű megtalálni, mert ma a a hamisan vakító neon fények eltakarják a szemünk elől a csillagokat. Ezért kutatom, keresem azokat az igaz fényforrásokat, amik megvilágítják az utat a boldogság felé. Ezeket a fényforrásokat szerencsés pillanataimban magamban is megtalálom, néha-néha felszikráznak, de amikor belezuhanok a hétköznapok “valóságába”, újra és újra elveszítem őket. Ilyenkor külső segítséget kérek, mert szerencsére nem vagyunk egyedül soha. Ezt azóta biztosan tudom, mióta sértetlenül szálltam ki egy feje tetejére állt totál káros autóból az M1-es autópályán. Ott voltak velem, vigyáztak rám. Hogy kik? Nem tudom megmondani, de éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Aki volt már életveszélyben, bizonyára tudja miről beszélek. Ezután sokáig kerestem azt az utat, hogy én a modern civilizációban élő ember, aki a “reális való” világban nőtt fel, hogyan tud kapcsolatba lépni azzal, ami ezen az egészen túl mutat. Végül megtaláltam az első lépcsőfokot felfelé. Számomra a JI-KING jelenti már több, mint tíz éve azt a hihetetlen kapcsolatot, amit az EMBER csak igazán kivételes esetekben érezhet meg. Ez az érzés az,amikor tudjuk, hogy többek vagyunk húsnál és vérnél. Amikor érezzük, hogy szeretet vagyunk és energia és bármire képesek vagyunk és hogy sosem vagyunk igazán egyedül. Ez az érzés csak időnként felsejlik bennünk, aztán el is tűnik. A sors könyve, a JI-KING azért nagyszerű, mert kézzel fogható és minden nap használható, mivel a világ talán legrégibb jóskönyve, amely a hagyomány szerint természetfeletti forrásból eredt azzal a céllal, hogy az embert élni segítse és a sorsába beavassa. Aki még nem ismeri ezt a csodálatos könyvet, megtalálja a könyves boltok polcain, érdemes belemélyedni. Az általam jelenleg javasolt művet, Müller Péter írta, ez az egyik magyar változata, amiben bölcs személyes tapasztalatait is megosztja, így igen olvasmányos és érthető. A címe:  Müller Péter: JÓSKÖNYV – JI-KING Mindennapi használatra. Mióta használom ezt a varázsos tanácsadó könyvet, teljesen más minőségű az életem. Legszívesebben minden embernek a kezébe adnám, hogy megérezze azt a csodát ami szavakkal leírhatatlan. Azonban tudom ,hogy nincs mindenkinek igénye rá. Ez csak egy lehetőség, egy bölcsességekkel teleszőtt ösvény, amire ha szeretnénk rá léphetünk és járhatunk is rajta, miközben minden lépésünket egy “reális”, “anyagba hullt” világon túl mutató szellemiség segíti egy bölcsebb, boldogabb élet felé.

           

Idézet a sors könyvéből (Írta Müller Péter):

“A Ji-king az egyetlen könyv, amivel beszélgetni lehet. Kérdezni lehet tőle – s ő válaszol, mint egy élő mester. A kérdés pedig százezerféle lehet, mégis mindig egy: ” Itt és most ez a gondom. Mitévő legyek?” A Ji a sorsbeavatás könyve. Mai nyelven szólva “interaktív” könyv – ősi kínai fogalmak szerint “segítő szellem, aki vezet, tanácsol, óvatosságra int és utat mutat… A Könyv feladata, hogy bölccsé tegye azt, aki rendszeresen fordul hozzá. Nem általános tanítással, hanem éppen azzal tesz bölcsebbé, hogy az élet legkisebb gondjaihoz is tanácsot ad; megmutatva, hogy a hétköznapi eseményeket milyen rejtett, sorsszerű erők működtetik, és hogyan kell azokat értelmesen megoldani. Aki hosszabb ideje kapcsolatban áll vele, kifejezetten úgy érzi, mintha nem is könyvet olvasna, hanem egy bölcs mesterrel beszélgetne. Nem véletlenül írták valaha: ” Bár nincs tanítód, úgy fordulj hozzá, mint a szüleidhez.” Ezt a mondatot viszonylag későn, 2500 évvel ezelőtt jegyezték le, amikor a világ válságba került – ahogy a 18. jósjel mondja “A fény elsötétedett.” Ebben a korban a hiteles tanítók szerepét átvették a könyvek. Mivel a Ji-king elsősorban jóskönyv, már ezen a mondaton is megdöbbenhetsz: nem azt írja, hogy “ha nincs tanítód…”, hanem azt, hogy “bár nincs tanítód…”vagyis a bölcsek, akik belenéztek valaha az eljövendő korok varázsgömbjébe, pontosan tudták, hogy nekünk nem lesz már élő, hús-vér tanítónk, mi könyvekből tanuljuk meg, hogyan kell élni, s mi ennek az egész életnek a mélységes értelme! Ki az akihez oda tudsz ma menni, hogy mi tévő légy?! ki az, aki oly mértékben bele lát a szívedbe, hogy válaszát el is fogadod? Senki. És a Ji-king bölcsei tudták, hogy ez így lesz.” 

Még egy személyes megjegyzést, ha megengedtek. Tudom, hogy sokan a jóslással kapcsolatban elég szkeptikusak, én is az vagyok, nem vágytam rá soha hogy egy jósnő megmondja, mi fog velem történni. A jóskönyv egészen más, mert nem a  jövődet mondja meg, hanem a hozzá vezető úthoz ad bölcs tanácsot. A problémáid megoldásához nyújt segítséget, amire valljuk meg mindannyiunknak nagy szüksége van ebben  a világban.  És rajtad áll, hogy ezeket a tanácsokat megfogadod-e vagy figyelmen kívül hagyod. Azt mondja meg: mi az ami “rossz”, mi az ami “jó” jövendőt érlel. Innen ered a mi nagyon pontos “jóslás” szavunk. Kívánom, hogy nektek is segítse az életeteket.

Kérlek, látogass el facebook oldalamra is. Köszönöm, hogy elolvastad az írásom. További szép napot kívánok! 🙂

Képek: timeshighereducation.com; tkkonline; cedrusart.hu; moly.hu; i0.wp_.com; astronet.hu;xero.hu

 

 

 

Tízmilliószoros nap van ma!

A tibeti hagyományok szerint minden évben van 4 Buddha nap, amikor a pozitív és a negatív teremtő energiák egyaránt felerősödnek, azaz 10 milliószoros erővel hatnak. A tibeti  buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak. A mai napon(2017.11.10) van az év negyedik, utolsó 10 milliószoros napja.

A négy legjelentősebb Buddhista ünnepnap ( Düchen -jeles alkalom), avagy azon napok, amikor a pozitív cselekedetre és pozitív gondolatokra való törekvés gyakorlása tízmilliószorosan hat.Ez mind a pozitív, előremutató fejlődést segítő gondolatokra, érzelmekre, a szeretettel teljes szándékokra, az előre vivő akaratra, mind az ennek ellenkezőjét képviselő negatív, visszahúzó, fejlődésed Útját nem segítő gondolatokra, érzelmekre, megnyilvánulásokra, szándékokra és akaratra egyaránt igaz. Minden megnyilvánulásod, tetted következményei tízmilliószorosan hatnak és hatnak vissza rád.

Az első 10.000.000 nap: Chotrul Düchen = “A vajmécsesek ünnepe”
Az első tízmilliószoros nap az első holdhónap 15. napjára esik. Ez hatalmas jelentőséggel bíró nap. Ez tibeti nevén a Chotrul Düchen, magyarul a vajmécsesek ünnepe. Ezen a napon a tibetiek hagyományosan jakvajból készült – manapság már használnak növényi olajból vagy tisztított vajból formált gyertyákat is -, virág-, madár- vagy fa alakú lámpásokat gyújtanak, hogy megemlékezzenek Buddha csodálatos tetteiről, amelyeket követői hitének megerősítésére hajtott végre.

A második 10.000.000 nap: Saka Dawa Düchen = “A születés, a megvilágosodás és a halál napja”
A második jeles nap a negyedik holdhónap 15. napja. Ezt a jeles napot a tibetiek Saka Dawa Düchen-nek nevezik, és valóban fontos ünnep ez a buddhisták körében, hiszen a tradíciók szerint a holdnaptárban ugyanerre a napra esett Buddha születése, majd megvilágosodása 35 éves korában, és végül a halála, vagyis belépése a nirvánába is.

A harmadik 10.000.000 nap: Chokhor Düchen = “Az imakerék ünnepe”
A Chokhor Düchen a harmadik a hatodik holdhónap 4. napja, ez a jeles nap éppen mára esik! Ezen az ünnepen a tibetiek Buddha első beszédére, a Négy Nemes Igazság tanára emlékeznek. Buddha éppen hét héttel a megvilágosodása után kezdte el hívei tanítását, méghozzá a legenda szerint az indiai istenek, Indra és Brahma kérésére.

A negyedik 10.000.000 nap: Lhabab Düchen = “A mennybemenetel napja”
A Lhabab Düchen, azaz a negyedik tízmilliószoros nap pedig a kilencedik holdhónap 22. napja. A mennybemenetel napján Buddha az égiek közé ment, hogy tanításait az isteneknek is elmondja, és hogy köszönetet mondjon az édesanyjának, amiért segített neki kiszabadulni az élet körforgásából. Hívei kérésére azonban nem maradt az égiek között, hanem Visvakarma isten létráján visszatért a földre. 

A mindennapokra is igaz, hogy gondolkodásod határozza meg valóságodat. Te tervezed meg Utadat, Te teremted meg körülményeidet, kapcsolataidat, kapcsolataid minőségét. Te választod meg, hogy kivel és mivel kívánsz kapcsolatba kerülni földi léted során. Ahogy minden anyagi létezés egy teremtő gondolat eredményeként jön létre, úgy minden ami a világodat meghatározza a te teremtményed. Alapvetően azok a gondolataid határozzák meg valóságodat, amelyeket nap mint nap elgondolsz. Amennyiben ezek előremutató  a saját értékítéleted szerint  pozitív gondolatok, akkor a valóságod is olyan lesz, amilyet szeretnél. Amennyiben viszont gondolataid minőségét számodra el nem fogadható gondolatok többsége határozza meg, akkor nem érzed jól magad a bőrödben.

A tízmilliószoros napok jelentősége abban áll, hogy amennyiben ezeken a napokon tudsz gondolkodásodon változtatni és olyan gondolatokkal megtölteni elmédet, amelyek céljaid felé vezetnek, megnyugvással és békével töltenek el, akkor nagy lépést tudsz abban az irányban tenni, hogy megszabaduljál nem szeretett gondolataidtól. Amennyiben e gondolatok alapján cselekedni is hajlandó vagy nagy lépést tehetsz arra, hogy megszabadulj el nem fogadható, régi szokásaidtól, érzelmeidtől vagy tetteidtől.


Javaslatok az e napi tevékenységekre:

Fontos, hogy ezeken a napokon tudatosabbak legyetek, mint máskor. Arra gondoljatok, amit teremteni szeretnétek az életetekben: harmóniát, békét, bőséget. Legyetek alázatosak, megbocsátóak. Engedjétek, hogy a szeretet járja át és ragyogja be napotokat, majd terjesszétek ki ezt az érzést önmagatokból minden érző lény iránt. Képzeljétek el bolygónkat békésnek, szeretettelinek, termékenynek, egészségesnek! Ha negatív érzelmeitek, gondolataitok merülnek fel, nyilvánítsátok ki, hogy elengeditek őket. Gondolataitokat alakítsátok át pozitívra. Nagy terheitek feloldását is érdemes ezekre a napokra időzíteni.

Kiemelten fontos, hogy ezeken a napokon arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben! Figyelj magadra és légy tudatos! Ellenőrizd gondolataidat, a benned felmerülő érzelmeket. Az elkerülhetetlenül felmerülő negatív gondolatokat, érzelmeket „csípd el”, majd egyszerűen engedd szabadon és cseréld fel azzal a számodra pozitív gondolattal, amellyel teremteni szeretnél vagy érzelemmel, amelyet ki szeretnél nyilvánítani az adott helyzetben. Tudatosan fókuszálj a pozitívumokra. Teremts olyan körülményeket magadnak, hogy minél több számodra pozitív helyzettel, személlyel, körülménnyel találkozhassál ezeken a napokon. Ünnepelj! Adj hálát minden jóért, ami az életedben már jelen van.

Ne felejtsd! Amire figyelmedet irányítod, azt fogod megteremteni. Senki nem fogja helyetted eldönteni, hogy ez most neked jó vagy nem jó. Csak Te tudod a gondolkodásodat meghatározni. Küldj szeretetteljes gondolatokat szeretteidnek, embertársaidnak, a Föld teremtményeinek és magának a Földanyának. Teremts magadnak és „utazó-társaidnak” szeretetet, békét, bőséget és boldogságot. Adakozz! Adj minél többet önmagadból, önzetlenül, tiszta szeretetből. Hívd fel mások figyelmét e napok jelentőségére és a napokba rejlő lehetőségekre. Szóljatok minél több embernek, hogy ők is tudatosak lehessenek ezeken a napokon!

Minden olyat tegyél meg, amit szeretnél, hogy tízmilliószoros erővel hasson! 

Tízmilliószoros napok 2018-ban:

2018.március.2

2018.május.29

2018.július.16

2018.október.30

Csodás, pozitív, békés, szeretetteljes szép napot kívánok mindenkinek! 🙂

 

Forrás: buddhistaegyhaz.hu

Kiemelt kép: multidimensionalocean.files.wordpress.com

képek: onebigphoto.com, buddhaweekly.com, images1.aystatic.com ezoterikuskonyvek.hu

Életünk csodás erdeje

Az életnek van egy természetes lefolyása, olyan mint a természetnek, az évszakok jönnek-mennek, a fák virágba borulnak, majd elhullajtják levelüket és újra virágba borulnak és közben egyre idősebbek. A mi emberi életünk is hasonlóképpen zajlik. Megszületünk, felnövünk, tanulunk, munkát szerzünk, megismerjük életünk szerelmét, összeházasodunk, gyermeket vállalunk, felneveljük, unokáink lesznek és végül meghalunk. Ez az élet természetes rendje. Életünk minden állomásánál a magot elvetjük – vagy amikor megszülettünk a szüleink vetették el 🙂 – majd nevelgetjük és ha szeretettel gondozzuk végül egy szépen virágzó fa lesz belőle, ami majd idővel ugyan lehullajtja a levelit, de addig rengeteg örömet ad…így működik az életünk itt a földön, ha akarjuk, ha nem. De ahhoz hogy ezek a számunkra fontos fák kinőjenek és megszülessen életünk gyönyörű életet adó erdeje, ahhoz nagyon sok akadályt kell leküzdenünk. Már megszületni sem egyszerű, mennyi erőnek kell ahhoz összejátszani, hogy a világra jöjjünk! Mennyi energia kell ahhoz, hogy felcseperedjünk! De ebben az időszakban még, ha szerencsénk van ott vannak mankónak a szüleink. Azonban, van akinek már az élete korai, gyermeki szakaszában komoly akadályokat kell leküzdenie, mert nem olyan szerencsés, hogy vannak segítséget nyújtó szülei, akik egészséges felnőttet nevelnek belőle.A szüleink közreműködésével tehát megszületik, majd az ő segítségükkel és/vagy saját magunk által nevelve felcseperedik életünk főszereplője, az Én.

Innentől kezdve a mi, már kifejlődött fánk fogja a magokat elhullajtani, nevelni és gondozni. Mi döntünk arról, hogy hogyan tanulunk és hogy mi válik majd belőlünk. Van aki ebben a szakaszban ütközik akadályokba. Tanulási nehézséggel küzd, a szülei, egy tanár vagy a rendszer gátolják a kiteljesedésben. Ezután a szakasz után jön  a munka keresés, önmegvalósítás szakasza. Van akinek nyílegyenesen tör fel a karrierje, égig érő fa lesz belőle, de a legtöbb ember itt is komoly akadályokba ütközik időről időre, amit több-kevesebb sikerrel igyekszik megoldani.

Közben megismerjük életünk szerelmét…aki szerencsésebb az élete korai szakaszában már rátalál, aki nem az csak vár-vár és vár, de előbb-utóbb mindenki rátalál valakire, akit szeret és aki viszont szereti… A szerelmünk magját már 2 ÉN fa veti el, a szerelem fánkat már nagy -nagy gonddal együtt nevelgetjük, az hogy mennyire lesz szép a fánk kettőnkön múlik innentől kezdve. Sok szerelem fa ki sem kel, vagy hamar elhal, mert nincs jól gondozva, vagy csak az egyik ember gondozza. Itt is rengeteg akadályt kell leküzdeni egy csodaszép, egészséges összefonódott szerelemfa megszületéséhez, életben tartásához, és ahhoz hogy újra és újra kivirágozzon. Amikor megszületett a csodaszép erős szerelemfánk, akkor az is magot szeretne hullatni és akkor gyermeket hozunk a világra, neveljük és belőle is egy nagyon szép Én fa lesz, majd ő is magokat hullajt egy napon és így alakul ki a saját kis élet erdőnk, ahol béke van és szeretet. És boldogan hullajtjuk el végső leveleinket, mert tudjuk, hogy az erdőnk, ha a természet rendjét követi sosem hal meg.

A gond ott kezdődik, hogy kevés embernek adatik meg, hogy minden fája megszülessen és ugyanolyan szépen fejlődjön és élje le az életét. Minden szakasznak meg van a maga jelentősége és fontossága, nem érdemes kihagyni őket. Mégis sokan önszántukból megteszik. De van hogy külső tényező akadályoztatja őket egy-egy szakaszban. Van hogy valakinek nem voltak mellette a szülei, nem jön az igazi, nem lehet gyereke, vagy nem szeretne gyereket. Azt gondolom, hogy nem mindenkinél fontos, hogy minden fa megszülessen az erdejében, attól még lehet az erdő nagyon szép, hogy nincs benne annyi fa…Az erdők kicsit mindig félelmetesek, de gyönyörűek, ahogy az élet is az.

Én lerajzoltam a saját erdőmet,még nem annyira tetszetős, de rejt magában lehetőséget…a tiétek hogy néz ki?

Találtam egy jó kis fa rajzolós önismereti tesztet. Köszönet a szerzőnek érte. Próbáljátok ki!:-)

Önismereti teszt – Rajzolj egy fát!

Kiemelt kép: bbc.co.uk

Képek: img5.lapunk.hu, fineartamerica, totem.eoldal.hu

A boldog élet rajtunk múlik…

Úgy érzem, hogy teljesen mindegy hogy hol élünk a nagy világban, szeretett szülőhazánkban, Magyar földön, Angliában vagy bárhol máshol, az egyetlen ami igazán számít, hogy hálát tudunk-e adni azért amink van, hogy tudunk-e szeretni, hogy észre tudjuk-e azt venni, hogy milyen szerencsések vagyunk. Hogy a hétköznapi robotolás és a tengernyi gond közepén megtudunk-e állni minden nap egy pillanatra és áttudjuk-e érezni, hogy milyen jó élni és milyen jó, hogy szeretnek minket és milyen jó, hogy szerethetünk másokat, mert ez az ami igazán fontos. Ha az embernek legalább egy olyan másik ember van az életében, aki önzetlenül szereti, akkor már nagyon szerencsés és a kincs aminek birtokában van felbecsülhetetlen. Sokan kérdezgetik tőlem, hogy boldog vagy-e?  Boldog vagy-e most, hogy hátrahagytad az otthonod, majdnem mindent, amit szeretsz és most külföldön kell boldogulnod és csupa olyan dolgot kell csinálnod, amit sosem akartál igazán. De a boldogság nem attól függ, hogy hol élsz és mit csinálsz, hanem attól, hogy hogyan állsz hozzá az életedhez. Hogy tudod-e azt hogy semmi sem tart igazán örökké, sem rossz, sem jó, ezért minden csodás pillanatot meg kell ragadni és élvezni kell. És ha észre veszed az élet kis varázsos pillanatait, akkor, ha nem is állandóan, de sokszor melegség fogja átjárni a szívedet és mosolyra fog húzódni a szád. És akkor már a legborúsabb nap sem lesz annyira borús. Azt kívánom mindenkinek, hogy vegye észre az életében a szépet, ha pedig rossz valami, vagy előbb utóbb megoldódik magától vagy ha nem, merjünk változtatni. A boldog élet rajtunk múlik… 🙂

Forrás (foto): corngoblin.wordpress.com, i.piniming.com

A buborék kipukkadt,avagy új élet Angliában.

Rengeteg gondolat felgyűlt bennem az elmúlt 1 évben, amióta Angliában élünk. Nagyon nehéz év áll mögöttünk, de rengeteg új tapasztalatot gyűjtöttünk. Kitágult a világ. Rájöttem, hogy az az élet amiben otthon éltem egy kényelmes buborékot képzett körém, már születésem óta. Csodás gyermek korom volt, nagyszerű szüleim vannak, mindig sok szerető ember vett körül, majd 20 évig versenyszerűen sportoltam, ami megint csak egy biztonságos, ismerős közeg volt számomra, mondhatni egy nagy család. A szakmám is a sport múltamhoz köthető, így maradtam az elenyésző létszámú kiváltságos emberek világában, ahol majdnem mindenki ismeri egymást a kis országunkban. Bár évekig tanítottam és rengeteg különböző emberrel ismerkedtem meg, mégis csak egy bizonyos réteg volt az, akikkel kapcsolatba kerültem az évek folyamán. Miután innen külföldről, távolabbról látok rá az eddigi életemre, már tudom, hogy egyszerűen egy burokban éltem otthon. És az elmúlt egy évben nagyon sokszor kívántam azt, hogy bárcsak ebben a biztonságos buborékban maradtam volna egész életemben, de tudom, hogy a változást nem állíthatjuk meg. Úgy hozta az élet, hogy Angliába költöztünk egy évvel ezelőtt és a kis biztonságos buborékom szerte foszlott pillanatok alatt, semmivé lett, kipukkadt, megsemmisült. Amit addig ismertem és hosszú évek alatt elértem, nem létezett többé. Ott álltam szintre csupaszon és előröl kellett mindent kezdeni, mintha kirántották volna a lábam alól a talajt. Nem ismertem a páromon kívül senkit, minden idegen volt. Németül beszélek, de mindig szerettem volna megtanulni angolul is, szóval egyébként ez egy nagyszerű lehetőség, itt anyanyelvi környezetben fejlődni, akkor is így gondoltam és most is így gondolom. Otthonról is tudtam,tisztában voltam vele, hogy egy alap nyelvtudással sokra nem fogok menni a munka erő piacon itt és hogy az első év kőkemény lesz. De mindezt a való életben átélni, megpróbálóbb feladat, mint azt valaha is képzeltem. Tanár vagyok, mindig szellemi munkát végeztem, de itt a diplomám perfekt angol tudás nélkül nem ér semmit, szellemi munkát nem tudtam végezni jó nyelvtudás hiányában, így jobb híján kerestem valamilyen fizikai munkát. A nagyon bölcs Édesanyám mindig mondogatta, hogy ha nem tanulsz, akkor wc-t fogsz pucolni. Hányszor eszembe jutott ez az intelem ez alatt az egy év alatt! 🙂 Bár valójában sikerült egy egész elfogadható állást találnom egy kávézóban, bizony a wc-pucolás is hozzá tartozott a mindennapjaimhoz, amikor dolgoztam, az elején heti több mint 50 órát, dupla annyit mint korábban otthon…lenyűgöző élet színvonalbeli váltás, nemde? 🙂 Persze ilyenkor mindenkiben felmerül a kérdés, hogy akkor miért csináltad végig ezt az egy évet? A válasz egyszerű, sportoló voltam 20 évig, ha valamibe belekezdek, azt végig csinálom és sosem adom fel! És ez az, ami a legjobban zavar az itt élő átlag külföldi emberekben, hogy feladták, nem küzdenek, azért hogy jobbak legyenek! Belekényelmesedtek abba, hogy felsőfokú végzettséggel jobban keresnek mint otthon. Wc-t pucolnak és angolok csicskáztatják őket, még 5-10 év után is. Elhiszik azt hogy ennél többre nem képesek! Elfelejtették, hogy honnan jöttek és kik is ők valójában! Hagyják hogy rabszolgaként kezeljék őket.

Én most felmondtam a kávézóban, mert nem akartak elengedni nyelviskolába egy hónapra. Persze, hogy nem, ha tanulok, egyre nehezebben kezelhetőbb leszek számukra, egyre inkább nem tudnak az orromnál fogva vezetni és alja munkára kényszeríteni. Az angol munkáltatónak nem érdeke, hogy tanuljak, nekik az az érdekük, hogy ne tudjak túl jól angolul és örökre a vécéjüket pucoljam. Ebből a körből kitörni nagyon nehéz, de nem lehetetlen! Nem szabad feladni! Küzdeni kell! Mindenkinek azt kívánom, hogy ne féljen változtatni, merjen jól és boldogan élni! 

Képek forrás: piciszív.hu; emorfes.com; tozsdeforum.hu; princess-clean.hu; sohaneaddfel.hu

Gondolatok az Új élet előestéjén

Úgy hozta az élet, hogy semmi sem úgy alakult, ahogy én azt elterveztem. Legalábbis eddig. Ha úgy vesszük az életemmel minden rendben van, még sincs rendben semmi. Elértem a céljaimat, de mégsem értem el, elégedett vagyok, de mégsem vagyok elégedett, boldog vagyok, de mégsem vagyok felhőtlenül boldog, vannak barátaim, de még sincsenek, van családom, de még sincs, fiatal vagyok, de már nem 20 éves, a szakmámat szeretem és profi vagyok benne, de már nincsenek benne olyan magasan ívelő kihívások. 5-ways-avoid-burnoutElhagyott a motiváció, valahogy nem találom a helyem, így 33 évesen. A burnout veszélye fenyeget és nem tudom mit is tehetnék ellene, sokszor érzem úgy hogy valahogy kifolyik az életem a kezeim közül. Most is vannak terveim és ötleteim, de valahogy a megvalósításuk során állandóan falakba ütközöm, olyan akadályokba , amikre nincsen befolyásom.  Úgy érzem lebegek a semmi közepén, a föld és az ég között és látom mi a helyes út, hogy merre van az előre, de mégis kell hozzá egy príma teniszütő és egy teniszező, hogy egy ászt üssön velem. Igen a labda vagyok és tehetetlen vagyok, mert másoktól függök. Persze mindig így volt ez, gyermekként a szülőktől, nagyszülőktől, iskolától, pedagógusoktól, ha sportolt is az ember, bíróktól, edzőktől, sporttársaktól. Felnőttként sem változott sok minden, függünk a pénztől, a munkánktól, főnökünktől, az államtól, az egészségünktől és persze a párunktól, ha már van a gyerekünktől, a sorstól és még sorolhatnám a végtelenségig…comprendre-l-infideliteMégis úgy érzem, hogy nagyjából mindent elértem, amit ennyi idősen elszerettem volna érni, de mégsem értem el semmit és ez egyre jobban frusztrál…Hogyan változtathatnék ezen??? Keresem a megoldást…

 

Forrás: szabadonebredok.info, https://www.entrepreneur.com/article/227965,  http://formations-coachplanet.fr/

Rózsaszín szemüveg – Álom vagy valóság?

parti-jelmez-kellek-sziv-szemuveg-pink-OKR1-081Mindig azt halljuk, hogy aki szerelmes, az rózsaszín szemüvegen keresztül nézi a világot, nem érzékeli a realitást, nem veszi észre a vészjósló jeleket, elhagyja a józan esze, túl naiv, túl kiszolgáltatott, két méterrel a föld felett jár, álomvilágban él és még sorolhatnám a mindannyiunk által ismert változatos, kreatívabbnál kreatívabb földhözragadt megjegyzéseket. Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy megtörténik velünk a csoda és valóban megszeretünk valakit, máris jönnek az előbb felsorolt “jóindulatú” figyelmeztetések a barátoktól, ismerősöktől, rokonoktól, csakis azzal a címszóval hogy mindenki csak jót akar neked és te most úgy sem vagy beszámítható állapotban, ezért vigyázz mert megégeted magad! És ahogy egyre több csalódás kíséri utunkat és egyre több általunk szeretett átutazó hagyja el életünk színterét, mi egyre jobban kezdjük elhinni, hogy jobb nekünk a realitást jelentő földön járni, ahol ugyan minden piszkos és csodák sem igen vannak, de legalább nem ér túl sok meglepetés minket és az élet is kiszámítható, állandó, ugyan magányos, de a maga módján biztonságos. Amikor rálépünk a megszokott realitás útjára, és azt mondjuk rá ez a “való világ”, véleményem szerint az ismert valóságshow szintjéig alacsonyítjuk le saját életünket. rozsaszin-szemuveg,-utca,-szinek,-varos-159911Mert felteszem a kérdést. Miért hiszünk mindig jobban abban, hogy a világ rossz? Miért hisszük el azt hogy az a valóságos élet, amit szerelem és szeretet nélkül élünk? Miért nem lehet az a valóság, amit a rózsaszín szemüvegen keresztül látunk? Ha mindenki hinne abban, hogy a szeretet és az a sok pozitív érzés, ami ebből következik nem csupán átmeneti illúzió és kiváltság, akkor már egy egészen más szemléletet tartanánk valóságnak. Ha minden reggel úgy ébrednénk, hogy a szívünk tele van szeretettel és ha a napszemüvegünket lecserélnénk egy rózsaszín szemüvegre, biztos vagyok benne hogy mindenki boldogabb lenne. Én meghoztam a döntést, miszerint minden nap felveszem a képzeletbeli rózsaszín szemüvegemet, mert hiszek benne, hogy az az igazi világ, amit én valóságosnak vélek és saját magamnak megteremtek.

“Sokan élnek beletörődésben és csendes kétségbeesésben. Pedig nem kellene. A szívedben élő fény mindig ott van. Az a valóság. Az anyagi világ és a szenvedés az illúzió. A csalódás az illúzió. A szeretet és a szerelem a valóság. A tumblr_lj37ulxP9J1qiu5xpo1_500_large“rózsaszín szemüveg” amelyen keresztül mindent szépnek, tökéletesnek látsz – az a valóság. És ha részesültél abban a kegyelemben, hogy egy ideig viselhetted, hogy egy ideig betekintést nyerhettél Isten szeretet-világába – légy nagyon hálás ezért. Ha az isteni világba való betekintés, vagy abban való tartózkodás után a földi világ – annak minden kincsével és lehetőségével együtt – egy idő után szürkének, egyhangúnak, reménytelennek tűnne, és szomorúság költözne a szívedbe, emlékezz vissza, hol hagytad el azt a rózsaszín szemüvegedet, keresd meg gyorsan, és tedd fel újra…” /Balogh Béla/

Fotó: www.szon.hu, www.unnepekaruhaza.hu, www.urban-eve.hu

 

A kapcsolatok válsága

562350_10200789806170186_796738951_nEz ma már tényként kezelendő, hogy a kapcsolatok, a családok válságban vannak. Magyarország népessége fogyatkozik. A bőrünkön tapasztaljuk hogy egyre nehezebb igazi, meghitt, szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani. Állandó pofonokat kapunk, ha egy kicsit is közelebb engedünk magunkhoz valakit, legyen az barát, vagy szerető. Folyamatosan csalódnunk kell embertársainkban. Válaszul egyre inkább magába zárkózik mindenki és csak felszínes kapcsolatokat kezd el kialakítani, falakat építünk magunk köré, és álarcok mögé bújunk. Ezzel teljesen ellehetetlenítjük magunkat és megalapozzuk a sivár, felszínes, magányos jövőnket a sírig.

Persze az ember társas lény és szeretet, biztonság és boldogság nélkül csak ideig-óráig tud élni. a férfi férfinek, a nő nőnek akarja érezni magát. Mindenki érezni akarja hogy fontos, hogy van helye a világban. Mindenki jól akarja magát érezni. Boldognak, nyugodtnak  és elégedettnek. Nincs olyan ember a földön , aki képes jól érezni magát akkor ha senki nem szereti.

Természetesen mai modern világunk megszámlálhatatlan lehetőséget és választ ad, hogy mitől lehetünk boldogok. Vásároljunk, együnk, igyunk, szórakozzunk, keressünk minél több pénzt, hogy aztán minél többet elkölthessünk. Legyünk szexistenek, a nők bombázók és lepedőakrobaták, a férfiak Adoniszok és Casanovák. Valósítsuk meg önmagunkat, éljük ki szabadon a szexuális vágyainkat, és nyugodtan gázoljunk át másokon, mert a legfontosabb csakis az ÉN boldogságom lehet!

25_6613_263464_0176da756e0efefd4d52a67550953ba0_cc4345_301

Elgondolkoztam azon, hogy vajon tényleg itt a világ vége?

Talán önmagunkat fogjuk elpusztítani… Abban élünk és azt tanuljuk meg hogy az ég egy adta világon minden eldobható és bármikor lehet helyette venni másikat, szebbet, jobbat, tökéletesebbet. Megtanulunk nem ragaszkodni semmihez, ha elromlik kidobjuk, mert a legtöbbször nem éri meg megjavíttatni. Addig nincs ezzel komoly probléma, amíg egy műszaki cikkről van szó, de sajnos ez a szemléletmód, az életünk minden területére beszivárgott már. A kapcsolatokba is…

Csak elvétve vannak igazi, meghitt, boldog kapcsolatok. Mindenki vágyik érzelmekre. A férfi megkapja, ha állandóan hódíthat, ágyba vihet valakit és mintegy képzeletbeli trófeát felpakolhatja a falára, a nő pedig hagyja magát, mert akkor legalább egy pár órára figyelmet és “szeretetet” kap és nőnek érzi magát. Aztán mindenki megy a dolgára mint egy robot és éli a monoton, szürke érzelem és felelősség mentes hétköznapjait. Ha netán érzelmekről esik szó, akkor mindenki menekül, hiszen akkor talán felelősséget kellene vállalni… hát igen felelősség, ha az emberek tudnának felelősséget vállalni, akkor bizony nem itt tartana a világ…

442511_2eccc6f60c_s kezfogas-szerelem-osszetartas-523846dec5aa5b1f4b000f27

“Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” 

Bár sokan közhelygyűjteménynek tartják, azért évente egyszer mindenkinek el kellene olvasnia…:-)

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
 

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

 

Ne félj, élj!

A félelem, fél-elem, ahogyan a zseniális magyar nyelv mondja. Tehát amikor félünk, akkor csak fél-elemként működünk, csak részben érzékeljük a valóságot.

Létezik a külső és belső félelem. A külső félelmet rajtunk kívül álló dolog okozza, aminél erős a késztetésünk, hogy elkerüljük,ilyen például a pókoktól való félelem. A belső félelem egy olyan dolog amihez negatív érzelmet társítunk, például az alacsony önbecsülés okozta félelem. A külső félelem egyértelműbben megmutatkozik, míg a belső félelmeinket sokkal nehezebb beazonosítanunk. Ha elkezdjük magunkat monitorozni, megdöbbentően sok helyzetben tapasztalhatjuk, hogy szorongunk valamiért és ilyenkor elkezdi a félelem irányítani az életünket. Megszűnik a szabadságunk, már csak a szorongás, a félelem és a rossz érzések léteznek. Ahelyett hogy szabadok lennénk, boldogok és szárnyalnánk, a negatív érzésekhez béklyózzuk magunkat. 

mini-021

A félelem sajnos minden ember életének a része. Mitől is félünk, mi magyarok? Egy felmérés szerint a 10 leggyakoribb dolog: a sötétség, a magasság, az állatok,az anyagi veszteség, a személyi autonómia elvesztése, az emberektől, a haláltól, a jövőtől, a betegségektől. De amitől leginkább félünk, az a magány!  Ez nagyon sok embert,de leginkább a 25-30, illetve az 55-60 éves nőket aggasztja.

Van egy magyar közmondás, amit mindenki ismer, amit gyermek korunktól fogva folyamatosan hallunk és végül belénk ivódik, a részünkké válik és befolyásolja az érzéseinket, cselekedeteinket, azaz: ” Jobb félni, mint megijedni”. Ugye ismerős…? Vagyis felmerül a kérdés, hogy folyamatosan féljünk? Készüljünk fel mindig a legrosszabbra, ami a jövőben történhet velünk? A folyamatos önvédelem magányában éljük le a hátra lévő életünket? Nem hinném, hogy ez a jó megoldás…

Mert aki fél, az szorong, védekezik, bezárkózik, páncélt növeszt és végül a magány lesz a társa, mert fél megnyitni a szívét és befogadni másokat. Igen, a szeretet ellentéte a félelem. A szeretet, amire mindannyian vágyunk, szárnyakat ad és boldogsággal tölt el, míg a félelem útján csak a szorongás az, ami elkísérhet minket rövid életünk során. 

A félelem rossz tanácsadó. A magányos kis világunk aranykalitkájába záró érzelem. Nagyon fontos felismernünk félelmeinket, szembe kell néznünk velük és végül elengedni őket ahhoz, hogy teljes boldog életet tudjunk élni. Ez a boldogságunk várának egyik nagyon fontos építő köve. 

12_elfogadás_1

Hogyan küzdjük le félelmeinket? Az elfogadás művészete.

Ez egy nagyon nehéz feladat. Sok helyen lehet rá módszereket olvasni, pontokba szedve írják le hogyan csináld. Ami nagyon jó, de nem mindenkinél működik ugyanúgy. Szerintem a legfontosabb és ami mindenkinek megoldást nyújthat, az elfogadás! Hogy elfogadjuk a dolgokat olyannak, amilyenek, és ne gondoljunk, vagy magyarázzunk bele olyan eshetőségeket, amik csak a fejünkben léteznek és félelmet gerjesztenek. Ha ellenállunk az események, az élet áramlásának, csak folyamatosan szemben úszunk az árral, ellenben, ha sodródunk az élettel, a jelenben élünk és elfogadjuk fenntartások nélkül, azt, ami éppen van, legyen az jó vagy rossz, akkor minden olyan egyszerű lesz, fényes és világos. Hangsúlyozom, ha elfogadjuk a dolgokat úgy ahogy vannak, egyszerűen többé nem lesz mitől félnünk, az ellenállásunk, a szorongásunk megszűnik. És a legjobb dolog ilyenkor, hogy a sok negatív érzés helyébe belépnek a mindenki által vágyott jó érzések, mint az öröm, a boldogság és a legfontosabb a szeretet. A szeretet pedig mindenre gyógyír. Szeresd hát önmagad, másokat és a világot amiben élsz. Válaszd a szabadságot! Ne félj, élj és szeress!

letöltés (1)