Létezik szerelem első látásra? Ez az örök kérdés, aminek “tárgya” időnként mindenkit foglalkoztat. Ami ihletet ajándékoz a költőknek és íróknak, vizsgálatokra készteti a kutatókat és romantikus hangulatba hoz minket hétköznapi embereket. Ez az egyszerű, nyúlfarknyi kis kérdés mindenkit megmozgat, mindenkinek van róla véleménye. Van aki hisz benne, van akivel megtörtént már, van aki szkeptikus és van akivel ugyan még nem történt meg, de egész életében azt várja hogy beleszeressen valakibe első látásra. Ami nem csoda, hiszen a romantikus meséken és filmeken növünk fel, ahol a főhősök mindig egymásba szeretnek első látásra és boldogan élnek amíg meg nem halnak. A valóság azonban egy kicsit más történeteket ír…
A kutatások többsége azt bizonyítja, hogy az a bizonyos szerelem első látásra, nem létezik, vagy nem is szerelem valójában, hanem csak erotikus vonzalom és “ego-simogatás” egyben, mint ahogy brit tudósok állítják. Azaz, ha észrevesszük a másik pillantásában a vágyat, akkor azt “simogatásnak” vesszük. Az amerikai kutatók még racionálisabb eredményre jutottak. Szerintük a szerelem első látásra esete csupán a memóriánk trükkje és nem valós esemény, ahogy a könyvek és a filmek sugallják. „Amikor valaki visszagondol arra, amikor a partnerével találkozott, sokszor szerelemmel és eufóriával emlékszik erre az eseményre” – mondta Donna Jo Bridge, aNorthwestern Egyetem orvosi karának kutatója. „Könnyen lehet azonban, hogy csak a jelenlegi érzéseit vetíti vissza az eredeti találkozásra.” Tehát a legfrissebb kutatások szerint a szerelem első látásra nem más, mint memória trükk, erotikus vonzalom és “ego-simogatás”. Aki nem hisz ebben a kivételes jelenségben, annak bizonyosan elfogadhatóak ezek a kutatási eredmények, de számomra csak érzelem mentes tények “papírra vetve”, mert én átéltem a szerelemet első látásra, és ezzel bizony nem vagyok egyedül.
Egy német közvélemény-kutatás szerint, minden negyedik szingli azt mondta, hogy ő már bizony beleszeretett valakibe úgy, hogy csupán csak egyszer találkozott vele. Meglepő módon a férfiak között gyakoribb a jelenség. És a brit tudósok szerint is a férfiak hisznek jobban abban hogy létezik a szerelem első látásra. Ez azért meglepő, mert ugye mindig mi nők vagyunk elvileg a romantikusabbak, érzékenyebbek, csöpögősebbek, de véleményem szerint sokszor a racionálisabbak is. Viszont mivel a férfiak jobban hisznek benne, többen át is élték már. A férfiak 27 százaléka, a nők 18 százaléka számolt be arról, hogy az ő életének valamilyen része a megtapasztalt mindent elsöprő szerelem első pillantásra.
Az előbb említett német kutatás szingliket kérdezett, tehát ezekben az esetekben az első szerelem vége nem lett happy end. Abban szinte minden kutatás egyet ért, hogy az első szerelem komoly problémákhoz, sok esetben összetört szívekhez vezethet. Hiszen az, hogy valaki egy adott pillanatban vágyik a másik után, nem jelenti azt hogy ez tartósan fenntartható érzés lesz. A varázslatos pillanatból nem biztos, hogy egy boldog párkapcsolat lesz. Az én esetem is ezt támasztja alá. Amikor Ő besétált a Pubba, ahol a barátaimmal ültem, egyből Zazazuuuuu, pillangók repkedtek a hasamban, elöntött a forróság érzés, és a teljes zavarodottság. És még egy szót sem beszéltem vele! De jó rá visszagondolni! 🙂 Kiderült, hogy a mi baráti társaságunkhoz jött, valakinek az ismerőse volt. És az is hogy az érzés kölcsönös… Nem sokat tudtunk aznap este beszélni, így számot cseréltünk, és vad SMS-ezésbe kezdtünk. Akkoriban feltöltős kártyám volt, amit naponta jártam töltetni. Kiderült hogy barátnője van, egy jóval idősebb lány. Szakítottak, addig nem találkoztunk. Így egy kis idő eltelt mire randira hívott, addigra sikerült annyira idealizálnom Őt, hogy a várva várt randin szinte egy mukkot sem tudtam értelmesen kinyögni, mintha megkukultam volna…olyan elemi erővel vonzott magához, hogy szinte az már fájt! Már nem voltam ura az érzéseimnek, esélyem sem volt irányítani. A mindent elsöprő és felülíró érzéseim vittek, sohasem éreztem ilyet mint akkor. Ezután jött a kálváriám, 3 hónapig. Ritkán találkoztunk, inkább chateltünk, azt viszont minden nap. Ha találkoztunk a beszélgetés nem igazán ment. Túl erősek, túl nagyok voltak az érzelmek, szinte elviselhetetlenek…3 hónap múlva visszament a barátnőjéhez és közölte velem messengeren, hogy nem vagyok elég jó neki…A fájdalom is akkora volt, mint a szerelem érzése, teljesen összetörte a szívem, másfél évig epekedtem még utána, rendszeresen beszélgettünk a neten, ha véletlenül találkoztunk vágni lehetett a feszültséget, végül másfél év után újra összegabalyodtunk, és akkor rájöttem, hogy már nem is őt szeretem, hanem azt a mindent elsöprő érzést akarom újra, meg újra átélni…ezzel a lendülettel sikerült lezárnom azt a szerelmet az életemben, amire azt mondják, hogy öl,butít és nyomorba dönt! Ma már tudom, hogy bár kölcsönös volt az egymás iránti szenvedélyünk, ez nem elég egy közös élethez, ahhoz valami több kell. Neki már gyermeke született attól az idősebb lánytól, Ő benne találta meg azt a többet, amit mindannyian keresünk. És én hálás vagyok a sorsnak, hogy megélhettem ezt az intenzitású szerelmet is. 🙂
A barátnőmék egy szórakozóhelyen találkoztak, bevallásuk szerint szerelem volt első látásra. Az ő történetük azonban más, az érzelem intenzitása nekik 3 hónap után eljegyzést, 1 éven belül esküvőt hozott. Ma boldogan nevelik csodálatos kisfiukat. 🙂
Olvastam egy ír srác történetét is. Aki egy repülőút alatt beleszeretett egy kanadai lányba. A repülőtéren elkeveredtek és csak a lány keresztnevét tudta. A fiú megragadott minden fórumot hogy felkutassa a lányt. A tv és rádió is felfigyelt az “ír Rómeó” sztorijára. Végül egy rádióműsorban beszéltek egymással újra. A lány nagyon örült, hogy a srác megtalálta és alig várja hogy újra lássa. Persze a történet további részét szokás szerint nem tudjuk. 🙂 De arra jó példa hogy a szerelem első látásra létezik.
Szóval én azt mondom tárjátok ki a szíveteket és higgyetek benne hogy veletek is megtörténhet, mert ennél nagyobb, intenzívebb érzés kevés van az életben. Kívánom hogy mindenki megtapasztalja és boldogabbá tegye az életét a szerelem első látásra! 🙂
Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre és történetetekre is! Írjátok meg bátran!
Oldal ajánlása emailben
X
Mindig azt halljuk, hogy aki szerelmes, az rózsaszín szemüvegen keresztül nézi a világot, nem érzékeli a realitást, nem veszi észre a vészjósló jeleket, elhagyja a józan esze, túl naiv, túl kiszolgáltatott, két méterrel a föld felett jár, álomvilágban él és még sorolhatnám a mindannyiunk által ismert változatos, kreatívabbnál kreatívabb földhözragadt megjegyzéseket. Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy megtörténik velünk a csoda és valóban megszeretünk valakit, máris jönnek az előbb felsorolt “jóindulatú” figyelmeztetések a barátoktól, ismerősöktől, rokonoktól, csakis azzal a címszóval hogy mindenki csak jót akar neked és te most úgy sem vagy beszámítható állapotban, ezért vigyázz mert megégeted magad! És ahogy egyre több csalódás kíséri utunkat és egyre több általunk szeretett átutazó hagyja el életünk színterét, mi egyre jobban kezdjük elhinni, hogy jobb nekünk a realitást jelentő földön járni, ahol ugyan minden piszkos és csodák sem igen vannak, de legalább nem ér túl sok meglepetés minket és az élet is kiszámítható, állandó, ugyan magányos, de a maga módján biztonságos. Amikor rálépünk a megszokott realitás útjára, és azt mondjuk rá ez a “való világ”, véleményem szerint az ismert valóságshow szintjéig alacsonyítjuk le saját életünket. 
Mert felteszem a kérdést. Miért hiszünk mindig jobban abban, hogy a világ rossz? Miért hisszük el azt hogy az a valóságos élet, amit szerelem és szeretet nélkül élünk? Miért nem lehet az a valóság, amit a rózsaszín szemüvegen keresztül látunk? Ha mindenki hinne abban, hogy a szeretet és az a sok pozitív érzés, ami ebből következik nem csupán átmeneti illúzió és kiváltság, akkor már egy egészen más szemléletet tartanánk valóságnak. Ha minden reggel úgy ébrednénk, hogy a szívünk tele van szeretettel és ha a napszemüvegünket lecserélnénk egy rózsaszín szemüvegre, biztos vagyok benne hogy mindenki boldogabb lenne. Én meghoztam a döntést, miszerint minden nap felveszem a képzeletbeli rózsaszín szemüvegemet, mert hiszek benne, hogy az az igazi világ, amit én valóságosnak vélek és saját magamnak megteremtek.
“rózsaszín szemüveg” amelyen keresztül mindent szépnek, tökéletesnek látsz – az a valóság. És ha részesültél abban a kegyelemben, hogy egy ideig viselhetted, hogy egy ideig betekintést nyerhettél Isten szeretet-világába – légy nagyon hálás ezért. Ha az isteni világba való betekintés, vagy abban való tartózkodás után a földi világ – annak minden kincsével és lehetőségével együtt – egy idő után szürkének, egyhangúnak, reménytelennek tűnne, és szomorúság költözne a szívedbe, emlékezz vissza, hol hagytad el azt a rózsaszín szemüvegedet, keresd meg gyorsan, és tedd fel újra…” /Balogh Béla/
