Beküldve:

Hová tűnt a gerinc a nőkből?

rossz-testtartasLépten-nyomon azt a kérdést feszegetik, hogy hová tűntek az igazi férfiak? De azzal sem ártana többet foglalkozni, hogy hová tűntek az igazi nők? Hová lett a nők gerince, tartása, büszkesége? Elég csak körül nézni az utcán, vagy az ismerőseink között és rögtön szembetűnő az, hogy mennyi nőnek nincsen tartása, nem húzza ki magát, görnyedten jár. Látszik, hogy nincs rendben magával, nincs önbizalma, nincs kisugárzása, nem büszke a nőiességére. Nagyon sok nő simán leszólítja a férfiakat, elhívja randira, és egy jó szóra már az ágyában is köt ki, prostituálódik. És hogyan is lehetne egy olyan nőnek igazi büszke tartása, aki fű,fa,virágnak odaadja a testét, mindenféle bensőséges érzelem nélkül, csak azért hogy egy kis odafigyelést kapjon. Tényleg ennyire rossz lenne a nők helyzete ma? Egy kis odafigyelésért cserébe, a férfiak kedvükre használhatják a nők testét? Az egész világ lassan egy bordélyházhoz kezd hasonlítani! Nesze neked női egyenjogúság! Erre vágytunk? family_2799310b

A férfiak többségének esze ágában sincs megházasodni 35-40-45 éves koráig, addig , amíg nem érzi hogy ideje lenne gyermeket nemzenie. Mert minek kötné le magát egyetlen nő mellett, ha mindig akad valaki akit könnyű ágyba vinni ingyen és bérmentve? De lehet hogy soha nem is lép frigyre, mert megteszi az együtt élés is. Ha valamelyik nő mégiscsak észhez tér és észreveszi hogy a szabados élet, mégsem az amit igazán akar, és végre érzékeli, hogy a család az fontos lenne számára, akkor nincs más választása, mint a negyvenhez közel lévő férfiak között “válogatni”, mert a többi férfi még, akinél nem csengetett a biológia, sütkérezik a gerincét vesztett lányok ostromában. De az a Nő, aki nem szeretne 10-15 évvel idősebb férfinak gyermeket szülni, vagy csőbe húz egy szegény “spermadonort”,akit baleknak néz, vagy elmegy a spermabankba és szül magának egyet! Zseniális megoldás! logoEzzel is biztosítva, a már most is eltorzult társadalom jövőbeli generációinak abszolút deformitását. Hiszen hogyan lesznek a jövőben igazi, nagybetűs NŐK és FÉRFIAK, ha gyermek előtt nincs megfelelő példa? A kör bezárult. De felébredni és változtatni sosem késő…Hölgyek legyetek büszkék arra hogy Nőnek születtetek!

A fenti írás az én észrevételeimen alapul és tisztelet a csodálatos kivételeknek, a ma is létező nagy betűs Nőknek, akik a nehezebb utat választják a mai világban.

Kíváncsi lennék a ti véleményetekre is. 🙂

https://www.facebook.com/behappyniki

Beküldve:

A kapcsolatok válsága

562350_10200789806170186_796738951_nEz ma már tényként kezelendő, hogy a kapcsolatok, a családok válságban vannak. Magyarország népessége fogyatkozik. A bőrünkön tapasztaljuk hogy egyre nehezebb igazi, meghitt, szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani. Állandó pofonokat kapunk, ha egy kicsit is közelebb engedünk magunkhoz valakit, legyen az barát, vagy szerető. Folyamatosan csalódnunk kell embertársainkban. Válaszul egyre inkább magába zárkózik mindenki és csak felszínes kapcsolatokat kezd el kialakítani, falakat építünk magunk köré, és álarcok mögé bújunk. Ezzel teljesen ellehetetlenítjük magunkat és megalapozzuk a sivár, felszínes, magányos jövőnket a sírig.

Persze az ember társas lény és szeretet, biztonság és boldogság nélkül csak ideig-óráig tud élni. a férfi férfinek, a nő nőnek akarja érezni magát. Mindenki érezni akarja hogy fontos, hogy van helye a világban. Mindenki jól akarja magát érezni. Boldognak, nyugodtnak  és elégedettnek. Nincs olyan ember a földön , aki képes jól érezni magát akkor ha senki nem szereti.

Természetesen mai modern világunk megszámlálhatatlan lehetőséget és választ ad, hogy mitől lehetünk boldogok. Vásároljunk, együnk, igyunk, szórakozzunk, keressünk minél több pénzt, hogy aztán minél többet elkölthessünk. Legyünk szexistenek, a nők bombázók és lepedőakrobaták, a férfiak Adoniszok és Casanovák. Valósítsuk meg önmagunkat, éljük ki szabadon a szexuális vágyainkat, és nyugodtan gázoljunk át másokon, mert a legfontosabb csakis az ÉN boldogságom lehet!

25_6613_263464_0176da756e0efefd4d52a67550953ba0_cc4345_301

Elgondolkoztam azon, hogy vajon tényleg itt a világ vége?

Talán önmagunkat fogjuk elpusztítani… Abban élünk és azt tanuljuk meg hogy az ég egy adta világon minden eldobható és bármikor lehet helyette venni másikat, szebbet, jobbat, tökéletesebbet. Megtanulunk nem ragaszkodni semmihez, ha elromlik kidobjuk, mert a legtöbbször nem éri meg megjavíttatni. Addig nincs ezzel komoly probléma, amíg egy műszaki cikkről van szó, de sajnos ez a szemléletmód, az életünk minden területére beszivárgott már. A kapcsolatokba is…

Csak elvétve vannak igazi, meghitt, boldog kapcsolatok. Mindenki vágyik érzelmekre. A férfi megkapja, ha állandóan hódíthat, ágyba vihet valakit és mintegy képzeletbeli trófeát felpakolhatja a falára, a nő pedig hagyja magát, mert akkor legalább egy pár órára figyelmet és “szeretetet” kap és nőnek érzi magát. Aztán mindenki megy a dolgára mint egy robot és éli a monoton, szürke érzelem és felelősség mentes hétköznapjait. Ha netán érzelmekről esik szó, akkor mindenki menekül, hiszen akkor talán felelősséget kellene vállalni… hát igen felelősség, ha az emberek tudnának felelősséget vállalni, akkor bizony nem itt tartana a világ…

442511_2eccc6f60c_s kezfogas-szerelem-osszetartas-523846dec5aa5b1f4b000f27

“Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” 

Bár sokan közhelygyűjteménynek tartják, azért évente egyszer mindenkinek el kellene olvasnia…:-)

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
 

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

 

Beküldve:

Megtalálhatjuk a szerelmet az interneten? Igen!

Sokan olvastátok a társkeresés 30 felett című írásomat. Abban említettem, hogy úgy döntöttem, megpróbálkozom, az internetes társkereséssel, mert haladni kell a korral, tudni kell elengedni a régi berögződéseket és hiedelmeket, miszerint interneten ismerkedni ciki. Higgyétek el ma már egyáltalán nem az! Rengeteg pozitív példát hallok mostanában és a személyes tapasztalatom is nagyon jó a “személytelen” párkereséssel kapcsolatban. 🙂

netes1

Körülbelül 2 hónappal ezelőtt úgy döntöttem regisztrálok a Tinderre. Sok 30 feletti szingli ismerősömtől hallottam, hogy most ezt használja és elég szórakoztató. Hát akkor gondoltam uzsgyi! Viszonylag egyszerű volt a feltelepítése a telefonomra és utána meglepődve tapasztaltam, hogy csak a facebook profilom kell hozzá. Ez szerintem nagyon jó alkalmazás, mert a facebook, hacsak valaki nem hatalmas szélhámos, valós embereket takar. Viszont csak a keresztneved és a fotód van kint, így nem nagyon lehet megtalálni, ha nem akarod, szóval eléggé be vagy védve. Miután kiválasztottam a sok-sok fiúból azt az egy-kettőt, akik szimpatikusak voltak el is kezdtünk beszélgetni. Elsőre rögtön egy mérnök srác írt, viszonylag rövid szóváltás után, már meg is beszéltünk egy randit másnapra. Örültem, hogy 3 nap alatt máris összejön egy randevú. Persze semmi sem ilyen egyszerű, a találka előtt a srác nem egészen egy órával le is mondta…nem esett túl jól, de addigra már beindult a gépezet. Sorozatban elkezdtek írni a fiúk. Érdekesebbnél érdekesebb emberekkel szócsatáztam. Nem is gondoltam ezelőtt, hogy a “személytelen” beszélgetésekkel mennyire sok mindent le lehet az emberekről szűrni. Viszonylag gyorsan kiderül ki szimpatikus és ki nem és az is hogy ki milyen kapcsolatot keres. Mondjuk én eleve a fényképem alá kiírtam hogy nem kalandot keresek, így szerintem az egy éjszakás kapcsolatokat keresők nem is jelöltek vissza. Csupán egy olyan sráccal beszélgettem, aki nyíltan kijelentette, hogy csak kalandot keres. De vele is jót diskuráltunk, elmesélte a tinderes tapasztalatait, azt hogy mennyire sok lány kapható egy gyors numerára és még egy párral is összejött neki a hármas szex… De megegyeztünk hogy nem én vagyok a neki való partner, mert nem szeretem az egy éjszakás kalandokat. Beszélgettem egy furcsa pékkel, egy még furcsább mérnökkel és volt aki az elején őszintén bevallotta, hogy gyereke van, amit akkor még szűrőnek használtam. Nagyon izgalmas 1-2 hét volt…Végül a kör 2 srácra szűkült, egy jogászra és egy fejlesztő mérnökre. Mind a kettővel napokig beszélgettem, nagyon szimpatikusak voltak, nagyon sok mindent megtudtam róluk. A jogász srác egy kicsit konzervatívabb, míg a mérnök fiú őrültebb volt és állandóan pörgött. A jogász egyszer csak, bár megígérte, hogy másnap jelentkezik, nem írt többet…Körülbelül 1 hétre rá írt, de akkorra már nem volt aktuális. Az interneten így pörögnek ezek a dolgok, teljesen más a dinamikája, mint az életben. Nem jobb vagy rosszabb csak más…

3151_1_big

Ekkor már csak az őrült srác maradt, egy este spontán randira hívott. Már a beszélgetésekkel is levett a lábamról, mert okos volt, vicces, pörgős és a spontán randevúkat is imádom. Már csak az volt a kérdés, hogy meg van-e az a bizonyos zazazúúúú. Nagyon izgultam. 🙂 Hál istennek olyan volt amilyen a levelezéseink alatt is, vidám , magabiztos, okos. Már amikor éppen kezdtem átadni magam az abszolút vonzalomnak, bevallotta, hogy van egy gyereke. Majdnem felálltam, és eljöttem, de éppen akkor, nem olyan régen döntöttem el hogy a mának élek és nem foglalkozom a szabályaimmal és az állandó aggályaimmal, mivel eddig sem igazán jöttek be…így maradtam. És az első csók…leírhatatlan volt…zazazúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!!

55fa293753dcf77a721fc4b608fb26ec_large

Azóta, amikor mindketten egy városban tartózkodunk és nem dolgozunk, együtt vagyunk, sülve-főve. Ez szerelem, én rátaláltam. Még külföldre is kiutaztam hozzá 1 hétre, egy hónap után. Hogy mi lesz belőle? Az még a jövő zenéje…de már tudom, hogy létezik a netes szerelem! Én két hét alatt rátaláltam! Lehet hogy nem lesz egy életre szóló kapcsolat belőle, de eddig életem két legboldogabb hónapját éltem át Vele…és hát ki tudja? Az unokatestvéremék is így ismerkedtek össze, ma házasok és 1 éves gyermekük van, boldogok! Próbálkozzatok, megéri! 🙂

 

 

 

Beküldve:

Társkeresés 30 felett.

Nem vagyunk könnyű helyzetben. Lebegünk a múlt és a jövő között, és valahogy próbálunk alkalmazkodni a jelenhez. Sokan még mindig a hagyományos párkeresésben hisznek, de szépen lassan rájön mindenki, hogy 30 felett ez már nem működik. A szülők választásában már nem bízunk, sőt próbálkozásaikat sokan teherként élik meg (pedig lehet néha tényleg jobban tudják 🙂 ). A baráti kör a legtöbb esetben már bezárult. Egy részük házas, gyerekük van, a másik része külföldön él, vagy egyszerűen már mindenkit ismerünk, új emberek már csak ritkán tűnnek fel a látómezőnkben. Sőt aki kisebb helyen él, annak még a lakóhelye is teljesen bezárult… A régi bál termeket felváltották a buli helyek, ahol eddig sem volt egyszerű ismerkedni, most már viszont nem is járunk annyit bulizni, munka mellett már egyszerűen nem megy. Még előfordulhat hogy az utcán találkozunk valakivel, aki megtetszik és szimpatikus, velem is előfordult már hogy leszólítottak, de azért ez elég ritka, és a számok törvénye alapján elég sokáig kellene várnunk hogy így találjuk meg a társunkat. Bár van aki még hisz a csodákban és azt gondolja, hogy a sors majd tálcán kínálja fel neki a lelki társát, úgy hogy ő közben nem tesz érte semmit, mert ha megvan írva, akkor meg van írva! Ez szerintem azért nem ilyen egyszerű! Nem árthat, ha segítünk egy kicsit a sorsnak! 🙂 De hogyan kezdjünk hozzá? Mik a lehetőségeink?

84f29560

Ha körül nézünk egy kicsit, akkor láthatjuk, hogy az internetes társkeresésé a jövő. A következő generáció már teljes mértékben ezen nő fel, tőlük nem olyan idegen, mint tőlünk. Szerintem érdemes kipróbálni. De mi a helyzet akkor, ha valaki teljesen elzárkózik a személytelen párkereséstől? Eddig én is ezt tettem. Egyszer egy napig voltam fent egy társkereső oldalon, de miután csak szexuális tartalmú, trágár leveleket kaptam, azonnal töröltem magam! Akkor úgy gondoltam, hogy ezzel akkor végeztem is. De fel kell tennem a kérdést hogy mi  marad még az interneten és a korábban felsoroltakon kívül? A  munkahely, meg a hobbi. Nekem a hobbim a munkám, amiben 20 éve mozgok, szóval sok új emberrel szintén nem találkozom. A kör ismét bezárult. Kereshetünk még új hobbit, ott biztos találkozunk új emberekkel. Egy iránynak jó lehet…

ID-10033924

Viszont én úgy döntöttem, hogy visszakanyarodok az internetes ismerkedés felé. Felbátorodtam és regisztráltam a Tinderre, és meglepő módon nagyon tetszik. Ajánlom mindenkinek. Lehet egy társkeresőt is újra kipróbálok, hátha pozitívabb lesz a tapasztalatom :). Rájöttem, hogy muszáj haladni a korral, még ha sok is a buktatója a személytelen beszélgetéseknek, valahogy meg kell ismerni új embereket! Nem szabad begubózni, bezárkózni, az nagyon veszélyes és hosszú távon káros lehet! Nyitottnak kell maradni, mert máshogy nincsen esélyünk megtalálni a társunkat! Azért ne vegyétek túl komolyan! Csak lazán, bátran, vidáman, kalandra fel! 

hav7

Beküldve:

Egyedül vagy kapcsolatban vagyunk boldogabbak?

Tudtad, hogy 100 budapesti háztartásból 41 – ben egy személy él? Így Budapest egy szinglifőváros lett? A nők és a férfiak átlagosan 30 alatt még nem házasok, 40 felett pedig már nem? Tisztelet a nagyon kevés kivételnek. De akik összeházasodnak és együtt is maradnak valóban boldogabbak, mint az egyedülállók?

Mostanában ez a kérdés foglalkoztat, hogy vajon egyedül vagy kapcsolatban boldogabbak-e az emberek? A közfelfogás szerint, aki egyedül van, az biztos magányos és boldogtalan. Hiszen társas lények vagyunk. Ez igaz, de valóban így van? Én nem hiszem. Szerintem egyedül is lehet boldogan élni. Ez csak döntés kérdése. Hiszen meg kell tanulnunk abból a legjobbat kihozni amink van. Ha éppen egyedül vagyunk sincs ez másképpen. Sőt, szerintem először mindenkinek egyedül kellene megtalálnia a maga boldogságát, a lehető legjobban megismernie a világot, önmagát és a határait. És csak azután kellene kapcsolatokat kialakítani, két boldog embernek, együtt. Akkor talán van esély a kapcsolatokban is a valódi boldogságra. Van esély arra, hogy az egyik ember ne legyen elnyomva és megnyomorítva egy szerelemben, és ne egy alá-fölé rendeltségi viszony alakuljon ki, amiben az egyik ember teljesen elveszíti önmagát. Ha két egymástól függetlenül is boldog ember találkozik, talán van esély arra, hogy valódi társra, szövetségesre találjanak egymásban, én ebben hiszek. De ma nagyon kevés boldog ember van.

2 (1) 2012_10_couple-tumblr-d35442b72-713165-475-316 

Az Ipsos egy évvel ezelőtti felmérése szerint, amit 24 országban végeztek el, mi az előkelő 24. helyet szereztük meg, azaz nálunk Magyarországon a legboldogtalanabbak az emberek, csupán 53% az aki boldognak érzi magát, vagyis minden második ember boldogtalan… A világ polgárainak többsége elégedett a sorsával 75 százalékuk boldognak érzi magát. Az első helyen meglepő módon Indonézia áll, ott az emberek 92 százaléka élvezi az életet, pedig a lakosság 25 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Átlagosan Indonéziában alacsonyabb az életszínvonal, mint nálunk, a rosszabb anyagi helyzetük mégsem hat ki a hangulatukra. Függetlenítik magukat a körülményektől, ezért nyugodtabbak és életvidámabbak, mint mi magyarok. Azt gondolom az a kulcs, hogy a boldogabb emberek, sosem azt nézik mi az ami nincsen, hanem arra koncentrálnak mi az amijük van! Ebben a szemlélet módban kellene élnünk. Mindenkinek fel kellene hagynia a tanult elvárásoknak való megfeleléssel és a hamis vágyakkal! Szeretnünk kellene egymást és örülnünk annak amit éppen az élet nyújtani tud, meg kellene látnunk mindennek a jó oldalát és nem csak mindig a rosszat!

Indonezia 2008JUN 122 indonesia

Egyedül vagy kapcsolatban? A kérdés jó. De szerintem már nem is olyan fontos. Mert mindkettőnek megvan a jó és rossz oldala, de ha csak a jó oldalára koncentrálunk, akkor így is úgy is boldogan élhetünk. Az élet folyamatosan változik, lehet hogy aki ma egyedül van, holnap már kapcsolatban lesz és fordítva. Az én tanácsom az, hogy függetlenítsük magunkat a körülményektől, a boldogság azon múlik, hogy milyen szemüvegen keresztül nézzük a világot! 

Beküldve:

Pánik, függőség és madártávlat!

Hogyan lehetünk úrrá a pánikon? Hogyan lehetünk boldogok ebben a káoszban, amiben élünk? 

Az biztos, hogy ha csak a hétköznapi problémáinkkal vagyunk elfoglalva, mint a munka, pénz, kapcsolatok, időbeosztás, iskola, tanulás, kompromisszum, megfelelés, konfliktusok, és még sorolhatnám, amik folyamatosan bombáznak minket nap, mint nap, és kiszállni belőle lehetetlen, akkor csak idő kérdése, hogy elérjük a pokol kapuját, amin ha átlépünk, egyszer csak a tartós boldogtalanság és a pillanatnyi örömök országában találjuk magunkat. Jó esetben pánikba esünk, ami előbb-utóbb tettekre sarka minket, rosszabb esetben csak reményvesztetten nézzük, ahogy az életünk a pokol tornácán száguld szélsebesen lefelé. Egyre több lelki problémánk lesz, egyre jobban vágyunk kiszakadni a hétköznapokból, aminek nyomása, már-már elviselhetetlenné válik. Ennek a csillapítására jönnek a pillanatnyi örömszerzési források, és már belecsöppentünk a függőségek világába, mint az alkohol, drog, gyógyszer, játék, vásárlás, szexfüggőség, stb. Ebből következik egy idő után az önkontroll teljes elvesztése, a társadalom peremére szorulás, vagy a betegségek megjelenése, mint a depresszió, ami mára népbetegséggé vált, és egyéb fizikai betegségek, amik aztán a végső búcsúnkhoz is elvezethetnek…Rengeteg olyan ember van sajnos, a környezetemben is, akik ezt az utat választják, csak azért mert egyszerűen nem tudnak a hétköznapok elviselhetetlen sodrásából kikecmeregni. De van más út….

letöltésválj élővé

 

 

Ne értsetek félre, nem szentté kell válnunk ahhoz, hogy szebb életet élhessünk, hiszen emberek vagyunk, annak jó és rossz tulajdonságaival együtt, ezt szerintem nem szabad levetkőznünk. Én is és mindenki más küzd időnként a saját démonaival, függőségeivel, főleg ha nagy fájdalom, vagy csalódás ér minket. Ilyenkor, ha mi magunk nem tudunk az örömforrás lenni, akkor keressük a külső megoldásokat. Itt nagyon fontos az önkontroll és a mértékletesség megtartásának megtanulása. Az, hogy megálljt tudjunk magunknak parancsolni és nem kevés munkával áttudjuk az önromboló szemléletmódunkat fordítani…

A madártávlat…

Sok helyen lehet hallani, hogy úgy tekints az életedre, mintha egy filmet néznél. Ebben benne van, hogy a megoldás kulcsa abban áll, hogy el tudsz-e távolodni a problémáidtól, tudod-e a világodat madártávlatból megfigyelni. Ha sikerül, akkor van esélyed rájönni a problémáid valódi okára és, ha egy betegséget felismertünk, akkor van esélyünk a gyógymódot is megtalálni rá. Ha csak az életed tengerében fuldokolsz, és próbálsz túlélni, nem veszed észre, hogy egy cápa közeledik feléd. Ha  a parton állsz, már messziről látod az uszonyát és feltudsz készülni az érkezésére és adott esetben el is tudod kerülni azt. Ez így leírva logikusnak tűnik. De hogyan kezdjünk hozzá?

A saját életemben sok irányból megpróbáltam már megközelíteni ezt a témát. Szinte mindenhol azt tanácsolják, hogy ismerd meg önmagad! Mert belülről kifelé hatunk. Ez igaz. És folyamatosan próbálom, de állandóan falakba ütközök, valahogy nem áll össze. Attól még nagyon fontosnak és elengedhetetlennek tartom az önmegismerés folyamatát, de egyre jobban abban kezdek hinni, hogy előbb a világot kell megismernünk és megértenünk, pont azért, hogy ne essünk folyamatosan pánikba, ha történik velünk valami, ami külső tényező és nem tudunk vele mit kezdeni. Viszont, ha ismerjük és értjük a világ működését van esélyünk elkerülni a pánikot is, ami velünk született reakció azokra a dolgokra, amik ismeretlenek számunkra és félünk tőlük. Tehát én arra buzdítok mindenkit, hogy igyekezzen minél többet megtudni a világról, amiben él, mert a tudás hatalom…és végső soron:         “A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni…” (Lucius Annaeus Seneca)

007003

 

Beküldve:

Pánik 30 évesen?

Nem értem ezt a mai világot…nagyon nehéz ma épp ésszel kibírni. Azt tapasztalatom, hogy mindenki csak tapogatózik és senki nem tud egy térképpel szolgálni ahhoz hogy megtaláljuk a helyünket benne. Megszülettünk és felnőttünk egy olyan világban, ami már nem érvényes. A szüleink , nagyszüleink élettapasztalata ma inkább már csak tévútra szólítanak és olyan elvárásokat tartalmaznak , aminek a legjobb akaratunk mellett sem tudunk megfelelni, hiszen fenekestül felfordult a világ. A kortársaink esetében pedig hát valljuk be, vak vezet világtalant…… 🙂

1841_85218-2-d000016391c9071ae88ec

Mit lehet hát tenni, hogy megtaláljuk a helyünket és a boldogságunkat a mai világban?

Egyrészről gyerek korunk óta belénk van nevelve, égetve az a minta, amit az előző generációktól örököltünk. Azaz csak akkor lehetsz boldog és értékes tagja a társadalomnak, ha házas vagy és gyereked van. Pont, nincs tovább. A szüleink generációja csak addig büszke a sikereidre, a diplomádra, a munkádra, amíg a 20-as éveidet taposod, de amint átléped a harmincadik élet évedet és egyedülálló vagy, mindez már nem olyan fontos, a szinglik skarlátbetűét égetik lelki szemeikkel a melledbe, vagy az együtt érzőbbek sajnálnak…és vannak időszakok, amikor te is sajnálod magad, mert igenis vágyunk azokra a dolgokra, amit kislány korunkban elképzeltünk, egy szerető társra, esküvőre, gyerekre, családi házra, nevetgélő nagyszülőkre, nagy családi ünnepekre…úgy tanultuk a teljes élet csak ez lehet! Viszont a valóság más…

Egy felmérés szerint a ma élő nők több, mint fele egyedül, hajadonként fog megöregedni, azaz minden második nő!!!!! És ezeknek a nőknek  a 90%-a vágyik családra, gyerekre, ami nem fog megadatni neki! És ezt sajnos mi, 30 feletti egyedül álló nők a bőrünkön tapasztaljuk! Tehát beszélnünk kell egy olyan új jelenségről, mint a 30 feletti szingli nők kapuzárási pánikja!!!! Szinte semmit nem lehet erről hallani, pedig vagy tudatosan, vagy tudattalanul, nagyon sok nő, és lehet hogy férfi is átesik ezen. Egy angol felmérés szerint, a kapuzárási pánik már a 35-44 éves férfiak és nők körében is egyre elterjedtebb. Ami nem csoda, hiszen nincsen jövő képünk! Magyarországon ma 100 házasságkötésre 67 válás jut!!!!! Tehát itt nem csak  az a gond hogy valaki szingli, lehet hogy talál valakit, szerelmes lesz és férjhez megy, de 60-70 % az esélye hogy utána el fog válni! Vagyis ha a nők fele hajadon marad, a másik felének a 70%-a pedig elvált lesz…nem kell hozzá zseninek lenni, hogy rájöjjünk, hogy új világba léptünk, mert ha nem történik valami radikális változás, akkor itt és most a több évszázada tartó családkép megszűnik… Hogy mi lesz helyette? Csak tippelni lehet…

 

csalad_wall

 

 A pánik kialakulása…

A pánik kialakulása szerintem, ha még sokan tagadják is törvényszerű. Legalábbis annak aki egy kicsit is elgondolkodik a világ dolgain. Hiszen az ami volt már csak nyomokban fellelhető, és az ami lesz azt még csak megsaccolni tudjuk. Elvesztettük a talajt a lábunk alól. Nincs biztonság, sem anyagi, sem emberi vonatkozásban. És én most csak a felszínt kapargatom, itt nagyon komoly ok-okozati összefüggések vannak, amit nálam sokkal jobban hozzáértők boncolgatnak. Viszont nekünk, átlagembereknek, ezzel a helyzettel kell együtt élnünk. Egyre inkább rájövünk, hogy végső soron csak magunkra számíthatunk, nem várhatjuk hogy folyamatosan megmentsen minket valaki, hiszen mások is ugyanezekkel a problémákkal küzdenek, megértő fülekre találhatunk, de ma a problémáink megoldásában csak magunkra számíthatunk. Ezért is van hogy egyre többen fordulnak a spirituális utak felé, hiszen pont arra ösztönöznek minket, hogy önmagunkban keresendő a boldogság forrása és nem a külső tényezőktől kell függnünk. És most az a gondolat fészkelte be magát a fejembe, hogy ez a világ így van jól, ahogy van, mert lehet hogy az “élet” , az egyedül léttel kényszerít rá minket arra, hogy újra önmagunk felé forduljunk, és újra magunkra találjunk. Mert minden belőlünk indul ki, ha hagyjuk hogy csak az egónk irányítson minket, akkor a körülöttünk lévő világ rothadni kezd, és ez a világ eléggé bűzlik már. 🙂 Bizonyára itt az ideje a váltásnak, de benne élni nem egyszerű… (folyt.köv.)