Pánik, függőség és madártávlat!

Hogyan lehetünk úrrá a pánikon? Hogyan lehetünk boldogok ebben a káoszban, amiben élünk? 

Az biztos, hogy ha csak a hétköznapi problémáinkkal vagyunk elfoglalva, mint a munka, pénz, kapcsolatok, időbeosztás, iskola, tanulás, kompromisszum, megfelelés, konfliktusok, és még sorolhatnám, amik folyamatosan bombáznak minket nap, mint nap, és kiszállni belőle lehetetlen, akkor csak idő kérdése, hogy elérjük a pokol kapuját, amin ha átlépünk, egyszer csak a tartós boldogtalanság és a pillanatnyi örömök országában találjuk magunkat. Jó esetben pánikba esünk, ami előbb-utóbb tettekre sarka minket, rosszabb esetben csak reményvesztetten nézzük, ahogy az életünk a pokol tornácán száguld szélsebesen lefelé. Egyre több lelki problémánk lesz, egyre jobban vágyunk kiszakadni a hétköznapokból, aminek nyomása, már-már elviselhetetlenné válik. Ennek a csillapítására jönnek a pillanatnyi örömszerzési források, és már belecsöppentünk a függőségek világába, mint az alkohol, drog, gyógyszer, játék, vásárlás, szexfüggőség, stb. Ebből következik egy idő után az önkontroll teljes elvesztése, a társadalom peremére szorulás, vagy a betegségek megjelenése, mint a depresszió, ami mára népbetegséggé vált, és egyéb fizikai betegségek, amik aztán a végső búcsúnkhoz is elvezethetnek…Rengeteg olyan ember van sajnos, a környezetemben is, akik ezt az utat választják, csak azért mert egyszerűen nem tudnak a hétköznapok elviselhetetlen sodrásából kikecmeregni. De van más út….

 

 

Ne értsetek félre, nem szentté kell válnunk ahhoz, hogy szebb életet élhessünk, hiszen emberek vagyunk, annak jó és rossz tulajdonságaival együtt, ezt szerintem nem szabad levetkőznünk. Én is és mindenki más küzd időnként a saját démonaival, függőségeivel, főleg ha nagy fájdalom, vagy csalódás ér minket. Ilyenkor, ha mi magunk nem tudunk az örömforrás lenni, akkor keressük a külső megoldásokat. Itt nagyon fontos az önkontroll és a mértékletesség megtartásának megtanulása. Az, hogy megálljt tudjunk magunknak parancsolni és nem kevés munkával áttudjuk az önromboló szemléletmódunkat fordítani…

A madártávlat…

Sok helyen lehet hallani, hogy úgy tekints az életedre, mintha egy filmet néznél. Ebben benne van, hogy a megoldás kulcsa abban áll, hogy el tudsz-e távolodni a problémáidtól, tudod-e a világodat madártávlatból megfigyelni. Ha sikerül, akkor van esélyed rájönni a problémáid valódi okára és, ha egy betegséget felismertünk, akkor van esélyünk a gyógymódot is megtalálni rá. Ha csak az életed tengerében fuldokolsz, és próbálsz túlélni, nem veszed észre, hogy egy cápa közeledik feléd. Ha  a parton állsz, már messziről látod az uszonyát és feltudsz készülni az érkezésére és adott esetben el is tudod kerülni azt. Ez így leírva logikusnak tűnik. De hogyan kezdjünk hozzá?

A saját életemben sok irányból megpróbáltam már megközelíteni ezt a témát. Szinte mindenhol azt tanácsolják, hogy ismerd meg önmagad! Mert belülről kifelé hatunk. Ez igaz. És folyamatosan próbálom, de állandóan falakba ütközök, valahogy nem áll össze. Attól még nagyon fontosnak és elengedhetetlennek tartom az önmegismerés folyamatát, de egyre jobban abban kezdek hinni, hogy előbb a világot kell megismernünk és megértenünk, pont azért, hogy ne essünk folyamatosan pánikba, ha történik velünk valami, ami külső tényező és nem tudunk vele mit kezdeni. Viszont, ha ismerjük és értjük a világ működését van esélyünk elkerülni a pánikot is, ami velünk született reakció azokra a dolgokra, amik ismeretlenek számunkra és félünk tőlük. Tehát én arra buzdítok mindenkit, hogy igyekezzen minél többet megtudni a világról, amiben él, mert a tudás hatalom…és végső soron:         “A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni…” (Lucius Annaeus Seneca)