Mindig azt halljuk, hogy aki szerelmes, az rózsaszín szemüvegen keresztül nézi a világot, nem érzékeli a realitást, nem veszi észre a vészjósló jeleket, elhagyja a józan esze, túl naiv, túl kiszolgáltatott, két méterrel a föld felett jár, álomvilágban él és még sorolhatnám a mindannyiunk által ismert változatos, kreatívabbnál kreatívabb földhözragadt megjegyzéseket. Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy megtörténik velünk a csoda és valóban megszeretünk valakit, máris jönnek az előbb felsorolt “jóindulatú” figyelmeztetések a barátoktól, ismerősöktől, rokonoktól, csakis azzal a címszóval hogy mindenki csak jót akar neked és te most úgy sem vagy beszámítható állapotban, ezért vigyázz mert megégeted magad! És ahogy egyre több csalódás kíséri utunkat és egyre több általunk szeretett átutazó hagyja el életünk színterét, mi egyre jobban kezdjük elhinni, hogy jobb nekünk a realitást jelentő földön járni, ahol ugyan minden piszkos és csodák sem igen vannak, de legalább nem ér túl sok meglepetés minket és az élet is kiszámítható, állandó, ugyan magányos, de a maga módján biztonságos. Amikor rálépünk a megszokott realitás útjára, és azt mondjuk rá ez a “való világ”, véleményem szerint az ismert valóságshow szintjéig alacsonyítjuk le saját életünket. Mert felteszem a kérdést. Miért hiszünk mindig jobban abban, hogy a világ rossz? Miért hisszük el azt hogy az a valóságos élet, amit szerelem és szeretet nélkül élünk? Miért nem lehet az a valóság, amit a rózsaszín szemüvegen keresztül látunk? Ha mindenki hinne abban, hogy a szeretet és az a sok pozitív érzés, ami ebből következik nem csupán átmeneti illúzió és kiváltság, akkor már egy egészen más szemléletet tartanánk valóságnak. Ha minden reggel úgy ébrednénk, hogy a szívünk tele van szeretettel és ha a napszemüvegünket lecserélnénk egy rózsaszín szemüvegre, biztos vagyok benne hogy mindenki boldogabb lenne. Én meghoztam a döntést, miszerint minden nap felveszem a képzeletbeli rózsaszín szemüvegemet, mert hiszek benne, hogy az az igazi világ, amit én valóságosnak vélek és saját magamnak megteremtek.
“Sokan élnek beletörődésben és csendes kétségbeesésben. Pedig nem kellene. A szívedben élő fény mindig ott van. Az a valóság. Az anyagi világ és a szenvedés az illúzió. A csalódás az illúzió. A szeretet és a szerelem a valóság. A “rózsaszín szemüveg” amelyen keresztül mindent szépnek, tökéletesnek látsz – az a valóság. És ha részesültél abban a kegyelemben, hogy egy ideig viselhetted, hogy egy ideig betekintést nyerhettél Isten szeretet-világába – légy nagyon hálás ezért. Ha az isteni világba való betekintés, vagy abban való tartózkodás után a földi világ – annak minden kincsével és lehetőségével együtt – egy idő után szürkének, egyhangúnak, reménytelennek tűnne, és szomorúság költözne a szívedbe, emlékezz vissza, hol hagytad el azt a rózsaszín szemüvegedet, keresd meg gyorsan, és tedd fel újra…” /Balogh Béla/
Fotó: www.szon.hu, www.unnepekaruhaza.hu, www.urban-eve.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: