Sokan olvastátok a társkeresés 30 felett című írásomat. Abban említettem, hogy úgy döntöttem, megpróbálkozom, az internetes társkereséssel, mert haladni kell a korral, tudni kell elengedni a régi berögződéseket és hiedelmeket, miszerint interneten ismerkedni ciki. Higgyétek el ma már egyáltalán nem az! Rengeteg pozitív példát hallok mostanában és a személyes tapasztalatom is nagyon jó a “személytelen” párkereséssel kapcsolatban. 🙂
Körülbelül 2 hónappal ezelőtt úgy döntöttem regisztrálok a Tinderre. Sok 30 feletti szingli ismerősömtől hallottam, hogy most ezt használja és elég szórakoztató. Hát akkor gondoltam uzsgyi! Viszonylag egyszerű volt a feltelepítése a telefonomra és utána meglepődve tapasztaltam, hogy csak a facebook profilom kell hozzá. Ez szerintem nagyon jó alkalmazás, mert a facebook, hacsak valaki nem hatalmas szélhámos, valós embereket takar. Viszont csak a keresztneved és a fotód van kint, így nem nagyon lehet megtalálni, ha nem akarod, szóval eléggé be vagy védve. Miután kiválasztottam a sok-sok fiúból azt az egy-kettőt, akik szimpatikusak voltak el is kezdtünk beszélgetni. Elsőre rögtön egy mérnök srác írt, viszonylag rövid szóváltás után, már meg is beszéltünk egy randit másnapra. Örültem, hogy 3 nap alatt máris összejön egy randevú. Persze semmi sem ilyen egyszerű, a találka előtt a srác nem egészen egy órával le is mondta…nem esett túl jól, de addigra már beindult a gépezet. Sorozatban elkezdtek írni a fiúk. Érdekesebbnél érdekesebb emberekkel szócsatáztam. Nem is gondoltam ezelőtt, hogy a “személytelen” beszélgetésekkel mennyire sok mindent le lehet az emberekről szűrni. Viszonylag gyorsan kiderül ki szimpatikus és ki nem és az is hogy ki milyen kapcsolatot keres. Mondjuk én eleve a fényképem alá kiírtam hogy nem kalandot keresek, így szerintem az egy éjszakás kapcsolatokat keresők nem is jelöltek vissza. Csupán egy olyan sráccal beszélgettem, aki nyíltan kijelentette, hogy csak kalandot keres. De vele is jót diskuráltunk, elmesélte a tinderes tapasztalatait, azt hogy mennyire sok lány kapható egy gyors numerára és még egy párral is összejött neki a hármas szex… De megegyeztünk hogy nem én vagyok a neki való partner, mert nem szeretem az egy éjszakás kalandokat. Beszélgettem egy furcsa pékkel, egy még furcsább mérnökkel és volt aki az elején őszintén bevallotta, hogy gyereke van, amit akkor még szűrőnek használtam. Nagyon izgalmas 1-2 hét volt…Végül a kör 2 srácra szűkült, egy jogászra és egy fejlesztő mérnökre. Mind a kettővel napokig beszélgettem, nagyon szimpatikusak voltak, nagyon sok mindent megtudtam róluk. A jogász srác egy kicsit konzervatívabb, míg a mérnök fiú őrültebb volt és állandóan pörgött. A jogász egyszer csak, bár megígérte, hogy másnap jelentkezik, nem írt többet…Körülbelül 1 hétre rá írt, de akkorra már nem volt aktuális. Az interneten így pörögnek ezek a dolgok, teljesen más a dinamikája, mint az életben. Nem jobb vagy rosszabb csak más…
Ekkor már csak az őrült srác maradt, egy este spontán randira hívott. Már a beszélgetésekkel is levett a lábamról, mert okos volt, vicces, pörgős és a spontán randevúkat is imádom. Már csak az volt a kérdés, hogy meg van-e az a bizonyos zazazúúúú. Nagyon izgultam. 🙂 Hál istennek olyan volt amilyen a levelezéseink alatt is, vidám , magabiztos, okos. Már amikor éppen kezdtem átadni magam az abszolút vonzalomnak, bevallotta, hogy van egy gyereke. Majdnem felálltam, és eljöttem, de éppen akkor, nem olyan régen döntöttem el hogy a mának élek és nem foglalkozom a szabályaimmal és az állandó aggályaimmal, mivel eddig sem igazán jöttek be…így maradtam. És az első csók…leírhatatlan volt…zazazúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!!
Azóta, amikor mindketten egy városban tartózkodunk és nem dolgozunk, együtt vagyunk, sülve-főve. Ez szerelem, én rátaláltam. Még külföldre is kiutaztam hozzá 1 hétre, egy hónap után. Hogy mi lesz belőle? Az még a jövő zenéje…de már tudom, hogy létezik a netes szerelem! Én két hét alatt rátaláltam! Lehet hogy nem lesz egy életre szóló kapcsolat belőle, de eddig életem két legboldogabb hónapját éltem át Vele…és hát ki tudja? Az unokatestvéremék is így ismerkedtek össze, ma házasok és 1 éves gyermekük van, boldogok! Próbálkozzatok, megéri! 🙂
Hihetetlen, hogy másfél év elrepült, mióta ezeket a sorokat leírtam…Azóta már kettesben élünk Angliában, szerelemben, boldogságban…:-) Szerencsések vagyunk, hogy egymásra találtunk 🙂 Kedves Kathy, szívből kívánom, hogy minél hamarabb együtt lehess a szerelmeddel, igaz, ahogy írtad, semmi nincs ingyen, de hiszem, hogy megéri kockáztatni és ha az igaz szerelem rád talál, akkor egy óceán sem lehet akadály ;-D
Én az OKCupid oldalon ismertem meg egy srácot. Ő talált rám. Nálunk az a bökkenő, hogy az USA-ban él, én pedig Budapesten. Naponta órákat beszélgetünk és majd egyszer eljutunk a találkozásig…. most minden rózsaszín, az idő pedig eldönti hogyan és merre tovább? Benne minden megvan, amire vágytam. Talán a sors játéka, hogy ha kell, akkor ott van, megkaphatod, csak ússz át az óceánon… semmi nincs ingyen 😀 😀 😀