Számvetés…

Vannak időszakok az ember életében amikor azt érzi, hogy valaminek a határához érkezett, egy választóvonalhoz, amin ha átlép, akkor már egy másik életkörbe csöppen bele. Egy új időszámítás veszi kezdetét. Ilyenkor nagy szükség van arra, hogy számot vessünk, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy mik voltak ennek az elmúlt időszaknak a tanulságai, azért hogy a múltbeli hibáinkat semmiképpen se kövessük el újra, meg újra. Hogy a félelmeinket, szorongásainkat, vágyainkat, reményünket, akaratunkat, ne vigyük át egy új élet szakaszunkba és ismételgessük vég nélkül ugyanazokat a hibákat, ugyanazokat a rossz szituációkat bevonzva ezzel az életünkbe, amiket egyszer már túléltünk, és megoldottunk.

Mielőtt elindulnánk mosolyogva, boldogan az új kalandok felé, először üljünk le, és nézzünk rá úgy az eddigi életünkre, mintha egy izgalmas filmet néznénk, ami tele van saját magunkra vonatkoztatható tanulságokkal…ilyenkor egy nagyon érdekes, érzelem dús utazás veszi kezdetét…

Egyszer volt hol nem  volt, élt egyszer egy kislány egy vidéki nagyváros szélén. Szőke volt, kék szemű, mosolygó alma arcú, eleven gyermek, boldogság vette körbe, mindenki szerette. Egy álomszerű burokban élt 16 éves koráig. Amikor is úgy alakult az élete, hogy elindult a Fővárosba szerencsét próbálni. Elhagyta hát ideje korán a szeretett szülői házat, és egyedül próbált meg boldogulni, még ha az élet akadályokat is gördített elé, százat. Távol az otthonától sorra mászta meg a hegyeket, élte a kis életét, és közben sosem feledte gyökereit és istenítette szüleit. Így még ha az önállóság a birtokába is került, otthon gyermek maradt Ő, hisz elszakadni sosem tudott, mert az élet mást hozott. Felnőtté válása így nagyon kitolódott. 30 éves is elmúlt amikor megértette, hogy az övé nem a szülei élete. Saját életet kell élnie, saját hangját kell követnie, így felnőtt és a gyermekkora lezárult. Érzi is, hogy az élete más irányba fordult. Mégis lelkében talán még gyermek marad,lehet örökkön örökké, talán azután is, hogy a teste már elhamvad…:-)