Mindannyian arra vágyunk, hogy találkozzunk az igazival és sz
erelmesek legyünk és amikor ez megtörténik, akkor ezer döntésre váró kérdés kezd el cikázni a szerelmesek fejében. Vajon tényleg szeret? És mennyire? Összeköltözzünk? Összeházasodjunk? Szeretnénk-e mindketten gyereket? Szeretnénk-e családot alapítani? Mikor ideális elkötelezni magunkat? És így tovább és így tovább… Ez a régi időkben, annyira egyszerű volt, a szülők kiválasztották a jövendőbelidet majd később a szüleink idejében, szerelembe estek és összeházasodtak, többnyire az első nagy szerelemmel családot alapítottak, mert ez volt a természetes és az elvárt viselkedés. Most pedig várunk arra, hogy mindig szebbet és jobbat találunk. Várunk a kérdésekre adott válaszokkal, a döntésekkel, a felelősség vállalással, hallogatunk. Hogy miért? Mert annyi választási lehetőségünk van! Semmi nem kényszerít minket arra, hogy a régi konvencióknak megfeleljünk, ha akarunk, szinglik leszünk, ha akarunk összeházasodunk, ha akarunk élettársak leszünk, ha akarunk szülünk, ha akarunk nem szülünk, ha unatkozunk izgalmat keresünk, ha akarunk hűségesek vagyunk, ha akarunk megcsalunk, ha akarunk tisztességesen élünk, ha nem, akkor lopunk, csalunk, hazudunk. Bármit megtehetünk, nagyobb, látható következmények nélkül. Az erkölcs mára egy üres szó maradt csupán. Hatalmunkban áll dönteni! Látszólag… Szabadok vagyunk! De vajon boldogok is? Nem hiszem…
Olvasom a 20on évesek blogjait és már az idősebb korosztálynak sem egyszerű, hiszen nagyon nehezen köteleződik el már bárki is manapság, én magam is most, 35 évesen lettem eljegyezve. De a 20-on évesek címke nélküli kapcsolatfélékben élnek, aminek a fő alkotó eleme csupán a szex. Arról panaszkodnak, hogy bár szeretetre vágynak, de az intimitás teljesen megszűnt és az érintést csupán a testi örömökkel érik el. A randevú már nem létezik, annál inkább dívik a szex az első találkozón. Minden egészséges szeretettel teli kapcsolat kiveszőben van. A szülők majomszeretettel szeretnek, mindent megengednek a szerető szülői gondoskodás nevében, persze a példamutatás az már régen kiveszett, vagy egyedül vállalnak gyereket az emberek vagy egy pokoli kapcsolat kereszt tüzében, mert még életük szerelmével sem képesek szeretetben élni. A húszon évesek már csak a szexualitáson alapuló kapcsolatokat ismerik, mindenki későn érő lett, megjelent a kapunyitási pánik fogalma, ami egy újabb ürügy a felelősség vállalás hallogatására. Senki nem találja a helyét, mindig újra, valami másra és izgalmasra vágyik. A soha meg nem szűnő vágyak csak pillanatokra elégülnek ki és ezek a pillanatok is egyre rövidülnek, majd teljesen megszűnnek. Aztán jönnek a mentális betegségek, ami már a gyermekeket is sújtja. Már lassan valamilyen mentális zavarral születünk, és az anyatejjel szívjuk magunkba a depressziót, amit persze a gyermek 5 éves koráig való szoptatásával ellensúlyozunk. Könyörgöm mindenkinek, aki a soraimat olvassa, nézzen szét maga körül, szeressen és tiszteljen minden embert a környezetében, mert ez az egyetlen módja annak, hogy harcoljunk a világ nagyon gyors hanyatlása ellen…
Képforrások:
Kiemelt kép: kapcsolat.hu
Egyéb képek: civilportal.rs
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: