Müller Péter zseniális írásához nyúlok ismét ebben a cikkben, mert egyszerűen, annyira jól visszaadja azokat az érzéseket, igazságokat, törvényszerűségeket, amik valóban fellelhetőek tánc közben és elképesztően jól szemlélteti azokat a párhuzamokat, amik a tánc öröme mögött megmutatkoznak. Tánc pedagógusként sokszor keresem azokat a szavakat, amelyekkel kitudnám fejezni azokat az érzéseket, amelyeket professzionista táncosként átéltem, és amelyek sokszor, csak tapasztalat útján válnak megismerhetővé. Az én írói eszköztáram, még nagyon kevés ahhoz, hogy megtudjam közelíteni azokat a mélységeket, amiket a tánc és a zene adhat az embereknek. A régi időkben ezek természetes hozzá tartozói voltak az életünknek, de ma valóban vakok lettünk és süketek nagyon sok dologban, a tánc is sokszor ilyen…hiszem, hogy a tánc és a zene jobbá teheti mindenkinek az életét, mert közelebb visz, ahhoz a csodás érzéshez, amit önfeledt boldogságnak hívunk. Azonban az alábbi írásban Müller Péter még egy réteggel mélyebb utazásra visz minket, olvassátok szeretettel. 🙂
“Ahhoz hogy fölkérjelek táncolni, az kell, hogy én magam tudjak és szeressek táncolni. És persze az is, hogy te is tudj és szeress táncolni. Ha én vagy te egyedül nem tudunk, együtt sem tudunk majd. Vagyis a páros tánc feltétele, hogy “szólóban” önmagunkkal is jól táncoljunk. A második feltétele, hogy egymással is szeressünk táncolni. Én veled és te énvelem. De ez kevés. Még valami kell. Zene nélkül nincs tánc. Az kell, hogy ezt a Zenét mindketten halljuk. Zene nélkül csak állunk egymás mellett, mint két össze nem tartozó süket idegen. Sokszor megéltük már ezt az “istentelen” állapotot, amikor két szám között elhallgatott a zenekar, s mi ott álltunk a parketten, üresen, örömtelenül, zenétlenül… Most mi lesz? Egymás kezét is elengedtük – miért fogjalak, ha nincs zene? Olyan ez, mint egy félbeszakított szeretkezés. De ha megszólal a Zene, azonnal újra mozgatni kezd téged is, engem is! Együtt, mindkettőnket. Az én ereimben, idegeimben éppúgy lüktet, mint a te lábadban, derekadban – és nemcsak én táncolok veled, és te táncolsz énvelem, hanem mindketten a zenére táncolunk. Sőt, ha “önfeledten” táncolunk: akkor úgy érezzük, hogy a zene táncol minket. Mindketten felolvadunk egymásban és a muzsikában. Pörgünk együtt boldogan. Ha bármelyikünk nem hallja a Zenét – csak legázolni tudjuk egymást. Zene nélkül nincs tánc. A zene nemcsak benned és bennem – rajtunk kívül is szól! Benne van a kozmoszban, akkor is ha nem halljuk. Ahogy manapság sajnos nemigen halljuk. Látod itt van az a három irány, amiről beszélünk: zene, amit magamban hallok: önmagam szeretete. A zene, ami a te testedből, lelkedből árad, ami áthat engem és elragad, s ha kibillennék, helyrebillent a te zenéd. Vagyis: téged szeretlek. Az odaadásnak és az elfogadásnak a nagy játéka ez. Érzem magamat, érezlek téged, és te is érzed önmagadat és érzel engem. De ez kevés! A harmadik, legfontosabb irány: hogy mindketten halljuk a Zenét. És mindketten átadjuk magunkat nemcsak egymásnak – de főleg a Zenének. Mert, bár mind a ketten úgy érezzük, mintha a muzsika bennünk szólna – a zenekar fönt van! … Ez a harmadik irány: a Zene szeretete. Amit itt elmondtam, nem csak hasonlat, de szó szerinti igazság. “Sabdabrahman” – mondják a hinduk. Azt jelenti, hogy a harmonikus rezgés az egész univerzum szülő és fenntartó ereje. Állandó adás van! Az egész mindenségben szól a Zene. Akkor is szól, ha nem hallod. Vagyis nem szeretsz. Akkor is, ha nem tudod, szeretve vagy! Állandóan, szüntelenül és örökké: szeretve vagy! És ahhoz, hogy mi ketten jól legyünk együtt egymással, rá kell hangolódnunk a Zenére. Lehet, hogy te egy kicsit másképp hallod, mint én, mert a te lelkedben más hangszerek vannak, mint énbennem (mindenki önmagát is beledalolja a hangok közé!) – de más muzsikát nem hallhatsz, mert akkor nem tudunk táncolni. Akkor összetapossuk egymást – ahogy ez manapság gyakran megtörténik. Sok párkapcsolat és barátság ezért hullik szét. Süketek. Nem tudják szegények, hogy a szeretet kérdését két ember egymás között nem képes megoldani. Te meg én hiába próbáljuk – nem megy. Hiába minden igyekezetünk, mert ez nem csupán két ember ügye! Kell a harmadik is! A Zene!” /Müller Péter: SzeretetKönyv/
Foto: thelovevolutionsolution.org, leadtolove.files.wordpress.com
