Úgy hozta az élet, hogy semmi sem úgy alakult, ahogy én azt elterveztem. Legalábbis eddig. Ha úgy vesszük az életemmel minden rendben van, még sincs rendben semmi. Elértem a céljaimat, de mégsem értem el, elégedett vagyok, de mégsem vagyok elégedett, boldog vagyok, de mégsem vagyok felhőtlenül boldog, vannak barátaim, de még sincsenek, van családom, de még sincs, fiatal vagyok, de már nem 20 éves, a szakmámat szeretem és profi vagyok benne, de már nincsenek benne olyan magasan ívelő kihívások. 
Elhagyott a motiváció, valahogy nem találom a helyem, így 33 évesen. A burnout veszélye fenyeget és nem tudom mit is tehetnék ellene, sokszor érzem úgy hogy valahogy kifolyik az életem a kezeim közül. Most is vannak terveim és ötleteim, de valahogy a megvalósításuk során állandóan falakba ütközöm, olyan akadályokba , amikre nincsen befolyásom. Úgy érzem lebegek a semmi közepén, a föld és az ég között és látom mi a helyes út, hogy merre van az előre, de mégis kell hozzá egy príma teniszütő és egy teniszező, hogy egy ászt üssön velem. Igen a labda vagyok és tehetetlen vagyok, mert másoktól függök. Persze mindig így volt ez, gyermekként a szülőktől, nagyszülőktől, iskolától, pedagógusoktól, ha sportolt is az ember, bíróktól, edzőktől, sporttársaktól. Felnőttként sem változott sok minden, függünk a pénztől, a munkánktól, főnökünktől, az államtól, az egészségünktől és persze a párunktól, ha már van a gyerekünktől, a sorstól és még sorolhatnám a végtelenségig…
Mégis úgy érzem, hogy nagyjából mindent elértem, amit ennyi idősen elszerettem volna érni, de mégsem értem el semmit és ez egyre jobban frusztrál…Hogyan változtathatnék ezen??? Keresem a megoldást…
Forrás: szabadonebredok.info, https://www.entrepreneur.com/article/227965, http://formations-coachplanet.fr/
