Lehet hogy azoknak van igazuk, akik nem hisznek az “igazi” létezésében, és minden kapcsolat szerintük csak egy állomás a Sárgaköves Úton Dorothy csodaországa felé? A csodaország felé, ahol a valódi boldogságunk kulcsa van? Szeretném hinni hogy nem így van…
“Egy napon felébredtem… és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.”
/ Márai Sándor/
“Az “Igazi” nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne “igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.”
/Popper Péter/
Szerintem képtelenség igazán kiszeretni valakiből. (…) Azt hiszem, hogy ha szerelmes lesz az ember, igazán szerelmes, akkor az egy életre szól. Minden más csak élmény és illúzió.
/J. A. Redmerski/
A szerelem (…) nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette. Azt hiszem, ez a szerelem az igazi.
/Zakály Viktória/
Lehet hogy nem létezik a lányregényekből és a romantikus filmekből ismert “igazi”, de hiszem hogy létezik az igazi szerelem. És hogy ez életünk végéig elkísér-e minket? Az rajtunk is múlik, mindkettőnkön.
“Mit is értek az alatt, hogy “valódi szerelem”? Azt, amikor elég, ha csak együtt vagy a másikkal, és hirtelen boldogság önt el; csak együtt lenni vele már maga az eksztázis. Amikor a másik jelenléte már önmagában véve beteljesít benned valamit, mélyen a szívedben. Valami dalra fakad benned, harmóniába kerülsz. A másik jelenléte, már önmagában elég ok arra, hogy együtt legyetek. Egyéniséged kivirágzik, a helyedre kerülsz, megtalálod a középpontodat. Akkor az szerelem. A szerelem nem egy szenvedély, nem egy emóció. A szerelem mély megértése annak, hogy valaki valami módon egésszé tesz téged. Egy teljes körré válsz általa. A másik jelenléte által te is sokkal inkább jelen vagy. A szerelem szabadságot ad, hogy önmagad légy; nem a másik birtoklása, kisajátítása.” /Osho/
Azt hiszem ma ebben nem vagyunk jók, az Egónk hatalmas és mindent birtokolni akarunk. A nő a férfit a férfi a nőt, a szerelmet, az állatokat, a természetet és mindent ami csak körülöttünk van. Nem értjük valójában mi is az “igazi szeretet”. Nem értjük, hogy az “igazi szerelem” nem csak úgy van, hanem…
“A szerelmet tanulni kell; az a legnagyobb művészet, ami csak létezik.”
https://www.facebook.com/behappyniki
