Persze az ember társas lény és szeretet, biztonság és boldogság nélkül csak ideig-óráig tud élni. a férfi férfinek, a nő nőnek akarja érezni magát. Mindenki érezni akarja hogy fontos, hogy van helye a világban. Mindenki jól akarja magát érezni. Boldognak, nyugodtnak és elégedettnek. Nincs olyan ember a földön , aki képes jól érezni magát akkor ha senki nem szereti.
Természetesen mai modern világunk megszámlálhatatlan lehetőséget és választ ad, hogy mitől lehetünk boldogok. Vásároljunk, együnk, igyunk, szórakozzunk, keressünk minél több pénzt, hogy aztán minél többet elkölthessünk. Legyünk szexistenek, a nők bombázók és lepedőakrobaták, a férfiak Adoniszok és Casanovák. Valósítsuk meg önmagunkat, éljük ki szabadon a szexuális vágyainkat, és nyugodtan gázoljunk át másokon, mert a legfontosabb csakis az ÉN boldogságom lehet!
Elgondolkoztam azon, hogy vajon tényleg itt a világ vége?
Talán önmagunkat fogjuk elpusztítani… Abban élünk és azt tanuljuk meg hogy az ég egy adta világon minden eldobható és bármikor lehet helyette venni másikat, szebbet, jobbat, tökéletesebbet. Megtanulunk nem ragaszkodni semmihez, ha elromlik kidobjuk, mert a legtöbbször nem éri meg megjavíttatni. Addig nincs ezzel komoly probléma, amíg egy műszaki cikkről van szó, de sajnos ez a szemléletmód, az életünk minden területére beszivárgott már. A kapcsolatokba is…
Csak elvétve vannak igazi, meghitt, boldog kapcsolatok. Mindenki vágyik érzelmekre. A férfi megkapja, ha állandóan hódíthat, ágyba vihet valakit és mintegy képzeletbeli trófeát felpakolhatja a falára, a nő pedig hagyja magát, mert akkor legalább egy pár órára figyelmet és “szeretetet” kap és nőnek érzi magát. Aztán mindenki megy a dolgára mint egy robot és éli a monoton, szürke érzelem és felelősség mentes hétköznapjait. Ha netán érzelmekről esik szó, akkor mindenki menekül, hiszen akkor talán felelősséget kellene vállalni… hát igen felelősség, ha az emberek tudnának felelősséget vállalni, akkor bizony nem itt tartana a világ…
“Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Bár sokan közhelygyűjteménynek tartják, azért évente egyszer mindenkinek el kellene olvasnia…:-)
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg |
