Társkeresés 30 felett.

Nem vagyunk könnyű helyzetben. Lebegünk a múlt és a jövő között, és valahogy próbálunk alkalmazkodni a jelenhez. Sokan még mindig a hagyományos párkeresésben hisznek, de szépen lassan rájön mindenki, hogy 30 felett ez már nem működik. A szülők választásában már nem bízunk, sőt próbálkozásaikat sokan teherként élik meg (pedig lehet néha tényleg jobban tudják 🙂 ). A baráti kör a legtöbb esetben már bezárult. Egy részük házas, gyerekük van, a másik része külföldön él, vagy egyszerűen már mindenkit ismerünk, új emberek már csak ritkán tűnnek fel a látómezőnkben. Sőt aki kisebb helyen él, annak még a lakóhelye is teljesen bezárult… A régi bál termeket felváltották a buli helyek, ahol eddig sem volt egyszerű ismerkedni, most már viszont nem is járunk annyit bulizni, munka mellett már egyszerűen nem megy. Még előfordulhat hogy az utcán találkozunk valakivel, aki megtetszik és szimpatikus, velem is előfordult már hogy leszólítottak, de azért ez elég ritka, és a számok törvénye alapján elég sokáig kellene várnunk hogy így találjuk meg a társunkat. Bár van aki még hisz a csodákban és azt gondolja, hogy a sors majd tálcán kínálja fel neki a lelki társát, úgy hogy ő közben nem tesz érte semmit, mert ha megvan írva, akkor meg van írva! Ez szerintem azért nem ilyen egyszerű! Nem árthat, ha segítünk egy kicsit a sorsnak! 🙂 De hogyan kezdjünk hozzá? Mik a lehetőségeink?

84f29560

Ha körül nézünk egy kicsit, akkor láthatjuk, hogy az internetes társkeresésé a jövő. A következő generáció már teljes mértékben ezen nő fel, tőlük nem olyan idegen, mint tőlünk. Szerintem érdemes kipróbálni. De mi a helyzet akkor, ha valaki teljesen elzárkózik a személytelen párkereséstől? Eddig én is ezt tettem. Egyszer egy napig voltam fent egy társkereső oldalon, de miután csak szexuális tartalmú, trágár leveleket kaptam, azonnal töröltem magam! Akkor úgy gondoltam, hogy ezzel akkor végeztem is. De fel kell tennem a kérdést hogy mi  marad még az interneten és a korábban felsoroltakon kívül? A  munkahely, meg a hobbi. Nekem a hobbim a munkám, amiben 20 éve mozgok, szóval sok új emberrel szintén nem találkozom. A kör ismét bezárult. Kereshetünk még új hobbit, ott biztos találkozunk új emberekkel. Egy iránynak jó lehet…

ID-10033924

Viszont én úgy döntöttem, hogy visszakanyarodok az internetes ismerkedés felé. Felbátorodtam és regisztráltam a Tinderre, és meglepő módon nagyon tetszik. Ajánlom mindenkinek. Lehet egy társkeresőt is újra kipróbálok, hátha pozitívabb lesz a tapasztalatom :). Rájöttem, hogy muszáj haladni a korral, még ha sok is a buktatója a személytelen beszélgetéseknek, valahogy meg kell ismerni új embereket! Nem szabad begubózni, bezárkózni, az nagyon veszélyes és hosszú távon káros lehet! Nyitottnak kell maradni, mert máshogy nincsen esélyünk megtalálni a társunkat! Azért ne vegyétek túl komolyan! Csak lazán, bátran, vidáman, kalandra fel! 

hav7

Szerelem első látásra…

Létezik szerelem első látásra? Ez az örök kérdés, aminek “tárgya” időnként mindenkit foglalkoztat. Ami ihletet ajándékoz a költőknek és íróknak, vizsgálatokra készteti a kutatókat és romantikus hangulatba hoz minket hétköznapi embereket. Ez az egyszerű, nyúlfarknyi kis kérdés mindenkit megmozgat, mindenkinek van róla véleménye. Van aki hisz benne, van akivel megtörtént már, van aki szkeptikus és van akivel ugyan még nem történt meg, de egész életében azt várja hogy beleszeressen valakibe első látásra. Ami nem csoda, hiszen a romantikus meséken és filmeken növünk fel, ahol a főhősök mindig egymásba szeretnek első látásra és boldogan élnek amíg meg nem halnak. A valóság azonban egy kicsit más történeteket ír…

Relationship-Marketing

A kutatások többsége azt bizonyítja, hogy az a bizonyos szerelem első látásra, nem létezik, vagy nem is szerelem valójában, hanem csak erotikus vonzalom és “ego-simogatás” egyben, mint ahogy  brit tudósok állítják. Azaz, ha észrevesszük a másik pillantásában a vágyat, akkor azt “simogatásnak” vesszük. Az amerikai kutatók még racionálisabb eredményre jutottak. Szerintük a szerelem első látásra esete csupán a memóriánk trükkje és nem valós esemény, ahogy a könyvek és a filmek sugallják. „Amikor valaki visszagondol arra, amikor a partnerével találkozott, sokszor szerelemmel és eufóriával emlékszik erre az eseményre” – mondta Donna Jo Bridge, aNorthwestern Egyetem orvosi karának kutatója. „Könnyen lehet azonban, hogy csak a jelenlegi érzéseit vetíti vissza az eredeti találkozásra.” Tehát a legfrissebb kutatások szerint a szerelem első látásra nem más, mint memória trükk, erotikus vonzalom és “ego-simogatás”. Aki nem hisz ebben a kivételes jelenségben, annak bizonyosan elfogadhatóak ezek a kutatási eredmények, de számomra csak érzelem mentes tények “papírra vetve”, mert én átéltem a szerelemet első látásra, és ezzel bizony nem vagyok egyedül.

Egy német közvélemény-kutatás szerint, minden negyedik szingli azt mondta, hogy ő már bizony beleszeretett valakibe úgy, hogy csupán csak egyszer találkozott vele. Meglepő módon a férfiak között gyakoribb a jelenség. És a brit tudósok szerint is a férfiak hisznek jobban abban hogy létezik a szerelem első látásra. Ez azért meglepő, mert ugye mindig mi nők vagyunk elvileg a romantikusabbak, érzékenyebbek, csöpögősebbek, de véleményem szerint sokszor a racionálisabbak is. Viszont mivel a férfiak jobban hisznek benne, többen át is élték már. A férfiak 27 százaléka, a nők 18 százaléka számolt be arról, hogy az ő életének valamilyen része a megtapasztalt mindent elsöprő szerelem első pillantásra.

25_131902_533315_ce83dd857b65d76f1bbb6cf473d09fdf_f50ca0_301

Az előbb említett német kutatás szingliket kérdezett, tehát ezekben az esetekben az első szerelem vége nem lett happy end. Abban szinte minden kutatás egyet ért, hogy az első szerelem komoly problémákhoz, sok esetben összetört szívekhez vezethet. Hiszen az, hogy valaki egy adott pillanatban vágyik a másik után, nem jelenti azt hogy ez tartósan fenntartható érzés lesz. A varázslatos pillanatból nem biztos, hogy egy boldog párkapcsolat lesz. Az én esetem is ezt támasztja alá. Amikor Ő besétált a Pubba, ahol a barátaimmal ültem, egyből Zazazuuuuu, pillangók repkedtek a hasamban, elöntött a forróság érzés, és a teljes zavarodottság. És még egy szót sem beszéltem vele! De jó rá visszagondolni! 🙂 Kiderült, hogy a mi baráti társaságunkhoz jött, valakinek az ismerőse volt. És az is hogy az érzés kölcsönös… Nem sokat tudtunk aznap este beszélni, így számot cseréltünk, és vad SMS-ezésbe kezdtünk. Akkoriban feltöltős kártyám volt, amit naponta jártam töltetni. Kiderült hogy barátnője van, egy jóval idősebb lány. Szakítottak, addig nem találkoztunk. Így egy kis idő eltelt mire randira hívott, addigra sikerült annyira idealizálnom Őt, hogy a várva várt randin szinte egy mukkot sem tudtam értelmesen kinyögni, mintha megkukultam volna…olyan elemi erővel vonzott magához, hogy szinte az már fájt! Már nem voltam ura az érzéseimnek, esélyem sem volt irányítani. A mindent elsöprő és felülíró érzéseim vittek, sohasem éreztem ilyet mint akkor. Ezután jött a kálváriám, 3 hónapig. Ritkán találkoztunk, inkább chateltünk, azt viszont minden nap. Ha találkoztunk a beszélgetés nem igazán ment. Túl erősek, túl nagyok voltak az érzelmek, szinte elviselhetetlenek…3 hónap múlva visszament a barátnőjéhez és közölte velem messengeren, hogy nem vagyok elég jó neki…A fájdalom is akkora volt, mint a szerelem érzése, teljesen összetörte a szívem, másfél évig epekedtem még utána, rendszeresen beszélgettünk a neten, ha véletlenül találkoztunk vágni lehetett a feszültséget, végül másfél év után újra összegabalyodtunk, és akkor rájöttem, hogy már nem is őt szeretem, hanem azt a mindent elsöprő érzést akarom újra, meg újra átélni…ezzel a lendülettel sikerült lezárnom azt a szerelmet az életemben, amire azt mondják, hogy öl,butít és nyomorba dönt! Ma már tudom, hogy bár kölcsönös volt az egymás iránti szenvedélyünk, ez nem elég egy közös élethez, ahhoz valami több kell. Neki már gyermeke született attól az idősebb lánytól, Ő benne találta meg azt a többet, amit mindannyian keresünk. És én hálás vagyok a sorsnak, hogy megélhettem ezt az intenzitású szerelmet is. 🙂

love-love-16944696-1152-864

A barátnőmék egy szórakozóhelyen találkoztak, bevallásuk szerint szerelem volt első látásra. Az ő történetük azonban más, az érzelem intenzitása nekik 3 hónap után eljegyzést, 1 éven belül esküvőt hozott. Ma boldogan nevelik csodálatos kisfiukat. 🙂

Olvastam egy ír srác történetét is. Aki egy repülőút alatt beleszeretett egy kanadai lányba. A repülőtéren elkeveredtek és csak a lány keresztnevét tudta. A fiú megragadott minden fórumot hogy felkutassa a lányt. A tv és rádió is felfigyelt az “ír Rómeó” sztorijára. Végül egy rádióműsorban beszéltek egymással újra. A lány nagyon örült, hogy a srác megtalálta és alig várja hogy újra lássa. Persze a történet további részét szokás szerint nem tudjuk. 🙂 De arra jó példa hogy a szerelem első látásra létezik.

Szóval én azt mondom tárjátok ki a szíveteket és higgyetek benne hogy veletek is megtörténhet, mert ennél nagyobb, intenzívebb érzés kevés van az életben. Kívánom hogy mindenki megtapasztalja és boldogabbá tegye az életét a szerelem első látásra! 🙂

Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre és történetetekre is! Írjátok meg bátran!

 

 

 

Egyedül vagy kapcsolatban vagyunk boldogabbak?

Tudtad, hogy 100 budapesti háztartásból 41 – ben egy személy él? Így Budapest egy szinglifőváros lett? A nők és a férfiak átlagosan 30 alatt még nem házasok, 40 felett pedig már nem? Tisztelet a nagyon kevés kivételnek. De akik összeházasodnak és együtt is maradnak valóban boldogabbak, mint az egyedülállók?

Mostanában ez a kérdés foglalkoztat, hogy vajon egyedül vagy kapcsolatban boldogabbak-e az emberek? A közfelfogás szerint, aki egyedül van, az biztos magányos és boldogtalan. Hiszen társas lények vagyunk. Ez igaz, de valóban így van? Én nem hiszem. Szerintem egyedül is lehet boldogan élni. Ez csak döntés kérdése. Hiszen meg kell tanulnunk abból a legjobbat kihozni amink van. Ha éppen egyedül vagyunk sincs ez másképpen. Sőt, szerintem először mindenkinek egyedül kellene megtalálnia a maga boldogságát, a lehető legjobban megismernie a világot, önmagát és a határait. És csak azután kellene kapcsolatokat kialakítani, két boldog embernek, együtt. Akkor talán van esély a kapcsolatokban is a valódi boldogságra. Van esély arra, hogy az egyik ember ne legyen elnyomva és megnyomorítva egy szerelemben, és ne egy alá-fölé rendeltségi viszony alakuljon ki, amiben az egyik ember teljesen elveszíti önmagát. Ha két egymástól függetlenül is boldog ember találkozik, talán van esély arra, hogy valódi társra, szövetségesre találjanak egymásban, én ebben hiszek. De ma nagyon kevés boldog ember van.

2 (1) 2012_10_couple-tumblr-d35442b72-713165-475-316 

Az Ipsos egy évvel ezelőtti felmérése szerint, amit 24 országban végeztek el, mi az előkelő 24. helyet szereztük meg, azaz nálunk Magyarországon a legboldogtalanabbak az emberek, csupán 53% az aki boldognak érzi magát, vagyis minden második ember boldogtalan… A világ polgárainak többsége elégedett a sorsával 75 százalékuk boldognak érzi magát. Az első helyen meglepő módon Indonézia áll, ott az emberek 92 százaléka élvezi az életet, pedig a lakosság 25 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Átlagosan Indonéziában alacsonyabb az életszínvonal, mint nálunk, a rosszabb anyagi helyzetük mégsem hat ki a hangulatukra. Függetlenítik magukat a körülményektől, ezért nyugodtabbak és életvidámabbak, mint mi magyarok. Azt gondolom az a kulcs, hogy a boldogabb emberek, sosem azt nézik mi az ami nincsen, hanem arra koncentrálnak mi az amijük van! Ebben a szemlélet módban kellene élnünk. Mindenkinek fel kellene hagynia a tanult elvárásoknak való megfeleléssel és a hamis vágyakkal! Szeretnünk kellene egymást és örülnünk annak amit éppen az élet nyújtani tud, meg kellene látnunk mindennek a jó oldalát és nem csak mindig a rosszat!

Indonezia 2008JUN 122 indonesia

Egyedül vagy kapcsolatban? A kérdés jó. De szerintem már nem is olyan fontos. Mert mindkettőnek megvan a jó és rossz oldala, de ha csak a jó oldalára koncentrálunk, akkor így is úgy is boldogan élhetünk. Az élet folyamatosan változik, lehet hogy aki ma egyedül van, holnap már kapcsolatban lesz és fordítva. Az én tanácsom az, hogy függetlenítsük magunkat a körülményektől, a boldogság azon múlik, hogy milyen szemüvegen keresztül nézzük a világot!